Amikor a "kedvenc" kormánypropaganda oldalam ekézi a "kedvenc" ülésvezető ház-alelnök asszonyomat, mert leleplezte az Tisza ordas hazugságát, akkor én tényleg elégedetten dőlök hátra egy kicsit.

Milyen jól ráéreztem a reggeli kávés poszttal!

Deák Dániel így foglalta össze a lényeget:

A TISZA-frakció korábban hivatalos közleményben azt állította, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatal vezetői pályázatán „a három legtöbb pontot kapott pályázót” választotta ki a parlamenti bizottság.

Most azonban Hallerné Nagy Anikó, az Országgyűlés tiszás alelnöke – aki ráadásul maga is tagja volt a pályázatokról döntő bizottságnak – gyakorlatilag elszólta magát: nem is létezett ilyen objektív pontrendszer.

Egy Telex-interjúban Hallerné arra a kérdésre, hogy miért nem hozzák nyilvánosságra az elbírálás pontrendszerét, azt válaszolta: „nem volt ilyen pontokban kifejezhető, objektív rendszer”

Vagyis miközben a TISZA hivatalosan még arról kommunikált, hogy a „három legtöbb pontot kapott pályázót” vitték tovább, most a kiválasztásban személyesen részt vevő tiszás politikus ismerte el, hogy nem volt objektív pontrendszer, amely alapján ilyen sorrend kialakulhatott volna.

Ez különösen azért kellemetlen, mert az egész eljárást az átláthatósággal és a demokratikus kiválasztással indokolták. Ehhez képest a végső döntés zárt ülésen született, az objektív pontrendszer pedig – mint most kiderült – nem is létezett.

Hallerné egy másik mondata is beszédes: szerinte a nyílt pályázattal „megnyitottunk egy olyan csapot, amivel olyasmi is kiömlött, aminek talán nem kellett volna”.

Úgy tűnik, most éppen az ömlött ki, hogyan is választották ki valójában Unger Annát….