Isten veled Pista Bátyám!
Csíkból küldte tegnap komámasszonyom a megrendítő üzenetet, hogy 93 éves korában elhunyt Takács Pista bácsi.
Pista bácsi minden idők egyik legjobb csíkszeredai jégkorongozója, de emellett gépészmérnökként, a református egyház gondnokaként is maradandót alkotott, Csíkszereda egyik ismert és elismert közéleti személyisége is volt.
Csíkszeredai éveim alatt barátságot alakítottam ki vele, sokat és sokszor beszélgettünk a hokiról, sportról, politikáról. Kiemelt pillanata mindkettőnk életének, amikor főkonzulként átadhattam neki a Magyar Érdemkereszt kitüntetést, amelynek átvételét a következő szavakkal köszönte meg:
„A méltatás előnyösen emeli ki mindazt, amit az évek során egyházi és sporttéren tettem. Hangsúlyozom, soha nem az elismerésért dolgoztam, hanem az egyház és a sport iránti szeretetből, elkötelezettségből. Becsületbeli dolognak tartottam, hogy azt a munkát, amit elvállaltam, legjobb tudásom szerint, Isten segítségével elvégezzem.”
Sokan emlékeznek Csíkországban arra is, amikor 2012. január elején, Karcfalván, egy Újpest-Csíkszereda hokimeccs előtt, Pásztor Gyuri bácsival, a magyar hoki másik úriemberével, a Magyar Jégkorong Szövetség azóta elhunyt tiszteletbeli elnökével együtt dobták be a telt házas jégpályán, a mérkőzés előtt a korongot. A két legenda, a mérkőzés utáni beszélgetésen felidézte, hogy 1951-ben egymás ellen játszottak Brassó-Pojánán, a Téli Főiskolás Világbajnokságon megrendezett Románia-Magyarország jégkorong mérkőzésen.
Gyuri bácsi és Pista bácsi mindketten, a magyar hoki utánozhatatlan és megismételhetetlen úriemberei voltak, akik egy letűnt világ eleganciájával szolgálták a magyar sportot. A földi küldetésük véget ért, most a Takács Istváné is.
Pista Bátyám hiányozni fogsz, Isten veled!