Nyolc év után először kezdődött úgy el a Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepsége, hogy szinte semmit nem tudtam arról, mit fogunk látni a színpadon.
Mégis úgy izgultam végig a kezdés előtti perceket, mint ahogy a korábbi években. Amikor még én voltam a felelős... "Csak nehogy túl sokat késsünk. Vajon minden meghívott megérkezett már? Miért nincs minden szervező a helyén? S a közönség? A közönség morajlása mit jelent? Vajon kell hozzájuk szólni? Vajon kíváncsiak arra, amit mondani fogunk vagy csak illedelmesen meghallgatják?
Idén nem csak a főszervezők változtak, a csapat is megújult, a helyszín is más, a program is új köntöst kapott.
A Duna Művészegyüttes előadása igazán felemelő, szép élmény volt. Megmatatta az ember lelkét. Az enyémet bizonyosan.
Most pedig drukkolok nektek Balogh Katalin és Jakab István, és szorítok az egész népes csapatnak. Azoknak, akik az elmúlt nyolc évben végig velünk voltak, s azoknak, akiket magatok mellé verbuváltatok. Hogy a folytatás is ilyen maradjon, mint a tegnap esti élmény.
S lenne még valami... Amolyan tapasztalatból származó bölcseletnek szánom. Mi emberek a jót és rosszat egyaránt könnyen meg tudjuk szokni. A "nincs"-t és "van"-t szintén. Ilyenné váltunk azt hiszem, nagyon sokan a Vásárhelyi Forgataggal kapcsolatban is. A világ legtermészetesebb dolgának tekintjük, hogy van. Sőt, biztatás helyett felháborodást kaptok, hogy valamiből miért nincs több, hogy ami van, az miért ekkor van, vagy miért ez kerül színpadra és miért nem amaz...
Például nem azt látjuk, hogy iszonyú munkát, időt és pénzt fektettetek abba, hogy három klikkelésből le lehessen tudni a járvány miatti regisztrációt, hanem azt kérik számon, hogy miért akarjátok betartani a törvényt?
Az örömöt lássátok. Azokat, akik eljönnek, akiket ki tudtatok csalogatni az otthonaikból, akik tapsolnak, akik találkoznak, akik mosolyognak egymásra, rátok. Ennél nincs nagyobb köszönet.
És tudjátok azt is, hogy vagyunk sokan olyanok is, akik tudjuk, hogy idén azért lehet Vásárhelyi Forgatag, mert ti ketten vállaltátok, hogy az élére álltok, és sokan mások azt mondták, hogy veletek maradnak, veletek tartanak.
Én pedig ezt szívből köszönöm nektek Angi Ágota, Angi Balázs,
Barabási Attila, Bereczky Sándor, Bereczky Zsolt, Boda Gergely, Bálint Erika, Csatlos Károly, Csatlos Tünde, Fekete Zsuzsi, György Levente, Gáspár Botond, Jakab István, Jakab Orsolya, Jakab Réka, Kacsó-Kölcze Kata, Kakassy Blanka, Kedei Imola, Kádár Zoltán, Ligia Voro, Lázok Klára, Maris Cristian Daniel, Madaras Álmos, Molnár Imola, Molnár Sántha Ágnes, Márton László, Mátyás Attila, Nagy Enikő, Portik Emese, Pál Attila, Pápay Kamilla, Péter István, Salceanu Nagy Viorel, Sipos Levente, Szabadi Ernő, Szakács Botond, Szente Katalin, Szikszai Katalin, Törzsök Hunor, Varró Huba, Vilhelem Lehel, Zayzon Zsuzsanna és a csaknem 100 önkéntes.
Mindeniketeknek!