Most, kicsivel több, mint másfél évvel a a fővárosi vezetőváltás után már nyugodtan kijelenthetjük: Tarlós István főpolgármestersége idején Budapest virágkorát élte. Volt felelős vezetője és a város épült-szépült. A beszéd helyett a cselekvésé volt a főszerep, aminek meg is volt a látványos eredménye: a fejlődést mindenki elismerte. Még ellenfelei is.
Ezzel szemben mit látunk most? Karácsony Gergely “felszabadult” Budapestje a be nem tartott ígéretek, a kormányra mutogatás, a kamubusztender, az ötmilliárddal drágább Lánchíd-felújítás, az értelmetlen biciklisávok, a rovarhotelek, a leszerelt kukák, a koszos, elhanyagolt közterek és a tömegesen elbocsátott közalkalmazottak fővárosa lett. Tettek helyett most egy egyirányú, a párbeszéd elől mereven elzárkózó belterjes tanácsadói gépezet “irányítja” a várost, a legnagyobb közösségi oldalon keresztül, virtuálisan. Az érdemi munka és a tettek helyét átvették az üres szavak, a hamis sirámok, és az álságos vádaskodás, a látványpolitizálás. Ez a szomorú valóság.
És jelenség szinte minden “szabad”baloldali kerületi és városvezető “munkásságán” tetten érhető Niedermüllertől Márky-Zajon át Pikóig és Dériig.
Jövőre parlamenti választások lesznek. Ha a baloldal nyer, ez várna az országra is! Itt már maga a magyar megmaradás a tét!
Magyarország, ébresztő!