Le is adtam a szavazatom. ✍️

Holnap reggel ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Az Újpesti piacon, a gyógyszertárban a Váci úton, a lépcsőházban, ahol évtizedek óta köszönünk egymásnak.
Újpest és Angyalföld nem elvont fogalom – konkrét emberek, konkrét arcok, konkrét sorsok.
Holnap is bele kell néznünk egymás szemébe, akár a piacon, utcán vagy meccsen találkozunk.
Ez a kampány valami olyat hagyott maga után, ami nem múlik el egykönnyen. Nem a vitákat sajnálom – azok természetesek. De amit a hétvégén láttunk: a színpadon, az utcán, a falakon – az átlépett egy határt, amit nehéz lesz visszaállítani.

Újpesten és Angyalföldön is rongáltak. Fenyegetőztek. Gyaláztak – olyanokat is, akik nem tudtak védekezni.
Én soha nem tettem ilyet. Nem a félelemtől, hanem mert máshogy neveltek.
Ez a városrész munkásváros volt, az maradt. Az emberek - legyenek Vasas vagy UTE drukkerek - itt tudják, hogy a tiszteletet meg kell dolgozni – és meg kell őrizni, akkor is, ha fáj, akkor is, ha veszítesz.

Bármi is lesz ma az eredmény: holnap reggel bárki szemébe bele tudok nézni. Azokéba is, akik mellettem álltak. Azokéba is, akik ellenem fordultak. Azokéba is, akik csendben maradtak, de tudják, mi az igazság.
A kormányzás nem koncert. Nem performance. Felelősség – az újpesti és angyalföldi emberek felé.

Arra készülök. Nem gyűlöletre. Nem bosszúra.
Estére többet tudunk.