Messze még a háború vége a német kancellár szerint.

Friedrich Merz szövetségi kancellár idei első nagyinterjújában aggasztó kijelentést tett a háború lezárásának időbeli perspektíváját illetően. Merz meggyőződése, hogy a háború csak akkor ér véget, ha a két fél egyike katonailag vagy gazdaságilag kimerült - itt azonban még nem tartunk, ezért egy ideig még ki kell tartani - fogalmazott.

Szavai több okból is megdöbbentőek. Egyrészt világossá tette, hogy nem akarnak még véget vetni a háborúnak, mivel azt az egyik fél totális kimerüléséig akarják folytatni. Így tehát bármilyen békekötést célzó narratívájuk nem több a közvélemény megtévesztését célzó képmutató üzengetésnél. A döbbeneten túl szavai veszélyt is hordoznak, hiszen azok ellentmondanak minden geopolitikai realitásra alapuló józan megfontolásnak. Ezek szerint arra játszik a globalista elit, hogy Oroszországot, egy atomhatalmat térdre kényszerítsen. Harmadrészt pedig szavai igazságtartalma is erősen kérdéses, hiszen Ukrajna már most nem képes saját magát fenntartani, folyamatosan az EU pénzügyi, gazdasági és katonai támogatására szorul. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy Merz kancellár a háborús felek alatt nem kizárólag Ukrajnát és Oroszországot érti, hanem Ukrajna mellett az EU-t is? Ebben a kontextusban azonban az egyik fél katonai és gazdasági kimerülése is teljesen más, még aggasztóbb olvasatot kap.

Sajnos ez utóbbi megközelítés elég reálisnak tűnik, ha a háborúpárti tábor elmúlt időszakban tett nyilatkozatait és tetteit nézzük. A közös tagállami hitelfelvétel, a többéves költségvetés átalakítása Ukrajna támogatása érdekében, Zelenszkij legújabb 800 milliárd dolláros követelése, a folyamatos kényszersorozások feletti ignorancia mind alátámasztják, hogy az unió vezetése már régen elkötelezte magát a háború folytatása, valamint Ukrajna átgondolatlan és ellenőrizetlen támogatása mellett. Ebbe a keretbe illeszkedik az ország erőltetett tagfelvétele is. Brüsszelben továbbá 2030-ra közös védelmi készültséget akarnak, aktiválnák az uniós kölcsönös védelmi klauzulát, és megszüntetnék az egyhangú döntéshozatalt ezen a területen. Ez oda vezetne, hogy ha kell, erőszakkal is rákényszerítenék a háborús részvételt minden tagállamra. Közben pedig Zelenszkij már mindent megenged magának, így azt is, hogy politikai okokból leállítsa a Barátság kőolajvezetéken a szállítást hazánk irányába.

A magyar kormány ugyanakkor már korábban világossá tette, hogy nem hajlandó részt venni abban a brüsszeli színjátékban, amely Ukrajnát érdemtelenül, a világosan lefektetett szabályokat megkerülve akarná felvenni tagjai közé, valamint a háború folytatására irányuló törekvésekben, így a közös hitelfelvételben sem veszünk részt. Nem hagyjuk, hogy magyar fiataloknak kelljen meghalniuk idegen államok háborújában, és határozottan visszautasítjuk Kijev agresszív zsarolását és beavatkozását a magyar belügyekbe.

Magyar Péter sem véletlen vett részt Münchenben múlt héten azon a biztonsági konferencián, amelyen brüsszeli gazdái is jelen voltak. Ismét megkapta azokat az utasításokat, amelyeket végre kellene hajtania hatalomra kerülése esetén, így az orosz energiahordozókról való leválást is, ami azonnal a többszörösére emelné a magyar háztartások rezsiköltségeit.

A nemzeti kormány ezzel szemben továbbra is védi az ország energiaellátását, garantálja a rezsicsökkentést, és nem enged a külföldről érkező nyomásgyakorlásnak. Az április 12-i választásnak nem kevesebb a tétje, minthogy megmarad-e a cselekvőképes, magyar érdekeket képviselő nemzeti kormány, vagy egy globalistáknak kiszolgáltatott bábkormány fogja a hatalmát arra felhasználni, hogy a balliberális, szocialista kormányok alatt már megtapasztalt gazdasági és társadalmi káoszt zúdítsa ismét az országra?