️ Amikor a Tisza Párt „segítséget” kér a LIBE-bizottságtól felvidéki magyarok ügyében, akkor valójában Brüsszel beavatkozását kéri a magyarországi választásokba.

Most épp a baloldali Európai Néppárton keresztül azon ügyködnek, hogy az Európai Parlament hírhedt LIBE-bizottsága a "közeljövőben" foglalkozzon a szlovákiai, etnikai alapú jogsértésekkel.

A közeljövőben.
Ismerjük ezt a kifejezést Brüsszelből. Istennél egy nap olyan, mint ezer év – az uniós időszámításban még ennyi kapaszkodónk sincs. Csakhogy a felvidéki magyaroknak nem a közeljövőben múlva, hanem MOST van szükségük segítségre. Nem képmutató bizottsági vitákra, nem jelentésekre, nem politikai alibizésre.

Miközben a Tisza Párt a Magyarország-ellenes LIBE Bizottsághoz fordul – amelynek több tagja munkaidejüket rendre hazánk támadására használja –, addig a magyar kormány cselekszik.

A Tisza Párt régi baloldali hagyományoknak megfelelően eszközként akarja használni a külhoni magyarokat, a nemzeti kormány az elmúlt 16 évben leszámolt a baloldali nemzetromboló politikával, és megvalósította a nemzeti összekapaszkodást.

Orbán Viktor Miskolcon világosan beszélt:
👉 A Beneš-dekrétumok miatt hátrányt szenvedő külhoni magyarokat a magyar állam költségén magyar ügyvédi iroda képviseli.
Ez nem szólam. Ez nem sajtóközlemény. Ez valódi jogi segítség.

Gulyás Gergely egyértelművé tette: a Beneš-dekrétumok ügye árt a magyar–szlovák kapcsolatoknak, a nemzetiségeket meg kell becsülni, és mindenkit megillet a jogi védelem, akit ezek miatt diszkrimináció ér.
Semjén Zsolt pedig világosan kimondta:
„Mindig is következetesen elutasítottuk a Beneš-dekrétumokat – magyar és egyetemes emberi jogi szempontból is.”

És mit csinál ezzel szemben a Tisza Párt?
Attól a néppárti vezetésű Brüsszeltől remél csodát,
– amely egy mozdulattal lesöpörte a Minority SafePacket,
– amely cinikusan azt állította, hogy a meglévő uniós jog „elegendő”,
– amely évek óta tudomást sem vesz az őshonos nemzeti kisebbségek valós problémáiról.

Ez nem naivitás.
Ez politikai szemfényvesztés.

A magyar kormány nem kampányeszközt lát a felvidéki magyarokban. Nem „jóemberkedik”, nem időt húz, nem Brüsszel mögé bújik. Mentőövet dob. Azonnal. Kézzelfoghatóan.

Ez a különbség.
Lehet jelentéseket vagy Facebook posztokat írni – vagy lehet segíteni.
Lehet Brüsszelnek tapsolni – vagy a magyarokat megvédeni.

Tessék választani!