Hazajöttél egy kicsit Erdélybe.
Az emberek elmondták neked, hogy amit odaát csináltok, azzal mi itt nem tudunk azonosulni.
Erre visszamentél, és megírtad, hogy Erdélyben ugyanaz a „félelemre épített hatalmi rendszer” épül, mint Magyarországon.
Meg hogy félelemből támogatjuk az RMDSZ-t és a Fideszt is.
⸻
A TISZA-párt egyetlen erdélyi szószólójaként állítod ezt —
és megfejeled az egészet azzal a zavaros gondolatisággal,
hogy a lojalitás függés, a nemzeti egység pedig elnyomás.
Ismerős logika: a magyar baloldal évek óta így próbálja értelmezni a nemzetpolitikát – hatalmat lát ott is, ahol mi közösséget.
⸻
Pedig a valóság sokkal egyszerűbb. És mélyebb is.
Te csak elfelejtetted, honnan mentél el.
Amit te függésnek hívsz, azt mi kapcsolatnak.
Amit te lojalitásnak bélyegzel, azt mi ragaszkodásnak.
Amit te félelemnek gondolsz, az nekünk a biztonság iránti igény.
⸻
Mi itt nem félelemből beszélünk egymással tisztelettel –
hanem mert tudjuk: elég egy rossz nap, egy váratlan baj,
és ugyanabba a csónakba kerülünk mindannyian. ️

Jobboldali és baloldali.
Hívő és hitetlen.
Nagyvárosi és falusi.
Családos és egyedülálló.

S az ilyen bajban rendszerint egyetlen közös nevünk marad: MAGYAR.
És csak egymásra számíthatunk. Ez nem hatalom kérdése, hanem a tapasztalaté.
A tapasztalat pedig az, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint külön.
⸻
Ezért sem nézzük jó szemmel, amilyen módon ti ott egymás ellen beszéltek.
Ahogyan tápláljátok magatokban a másik oldal gyűlöletét.
Te persze tudod ezt. Elvégre innen mentél el.
Ennek ellenére állítod, amit állítasz.
⸻
Azt is, hogy Erdélyben minden döntés Budapestről jön.
S írásodban közben tízszer is hatalmi logikára hivatkozol.
Talán ezért nem érted, hogy a mi logikánk nem hatalmi, hanem védelmi.
Nem uralkodni akarunk, hanem megőrizni, ami még a miénk.
Ápolni a gyökereket, ami nélkül a lomb hamar elszáradna.
Magyarországról nézve ezt talán nem látni –
onnan csak a lombok látszanak.
⸻
Kedvenc szavatok a „félelem”.
De kérdezem tőled:
vajon félelem az, ha a közösségünk és annak vezetői is lojálisak
azokhoz, akik bátrak voltak közjogilag is egyesíteni a nemzetet?
Mi ezt felelős képviseletnek nevezzük.
Szép a magyar nyelv: a „képünk” viselése a rólunk szóló döntésekben.
⸻
Azt is írod, hogy vannak, akik Erdély visszacsatolásában reménykednek,
s ennek táptalaja „az orbáni és putyini politika”.
Leírod, és észre sem veszed, mekkorát ártasz vele annak a közösségnek,
amelyből származol.
Ahogy a pártelnököd is ártott, amikor az RMDSZ-t kémszervezetnek nevezte.
⸻
Szerencsére még nem tartozol azok közé,
akiknek a szavára a román politikusok hallgatnának.
Legfeljebb a román nemzetbiztonság jegyzi fel:
a leghangosabb magyarországi ellenzéki párt „Erdély-szakértője” szerint még mindig sokan reménykednek revízióban.
Gratulálok! 👏
Az ilyen mondatok nem segítenek,
hogy legalább az unokáink ne kelljen bizonygassák:
az erdélyi magyaroktól nem kell félteni az országot.
⸻
A hozzáállásod jól mutatja:
bár innen mentél el, már nem érted, hogyan élünk itt.
Nem is csoda – te magad mondtad 14 éve, hogy csak a „lázadás vallásában hiszel”.
Mi meg abban, hogy van, amit nem érdemes felégetni.
Mert az itteni élet logikája más.
A tisztelet itt nem félelem.
Az egység sem diktátum, hanem döntés.

És aki ma Erdélyben a Fideszt vagy az RMDSZ-t támogatja,
nem félelemből teszi,
hanem mert így látja jónak.
Vagy ami még fontosabb: így érzi helyesnek. ❤️