A Bizottság szerint Ukrajna olyan jól teljesít, hogy talán már tegnap fel kellett volna venni az Unióba.

👉 Legalábbis ezt sugallja a 2025-ös bővítési csomag, amelyet Marta Kos biztos mutatott be. Kos és von der Leyen szerint a bővítés az EU egyik legfontosabb geopolitikai eszköze, amellyel Brüsszel valóban reagálni tud az Európában jelentkező kihívásokra. Sejtjük, hogy nem a hosszú évtizedek óta csatlakozásra váró Nyugat-Balkánra gondolnak, hanem arra az Ukrajnára, amely – szerintük legalábbis – feltűnően gyorsan és csodálatosan teljesít minden feltételt.

✍ Csakhogy ha Ukrajnát felvesszük, vele együtt felvesszük a háborút, az uniós gazdákat térdre kényszerítő árudömpinget, és egy újabb tagállamot, amely lelkes támogatója lesz az olcsó orosz energiaimport kivezetésének és a rezsicsökkentés felszámolásának. Nemhogy megoldódnának a problémák, hanem csak tovább fokozódnának. Brüsszelben már arról is pletykálnak, hogy az új tagállamok – legyen szó akár Montenegróról vagy Albániáról – csatlakozását követően ideiglenesen felfüggesztenék a külpolitikai vétójogukat. Az indoklás szerint ez csupán egy „technikai garancia”, a valóságban azonban a Bizottság így próbálná kizárni, hogy az új tagok között – az igazság tekintetében gyengén teljesítő Politico megfogalmazása szerint – „vétóhajlamos Orbán-klónok” jelenjenek meg. A cél világos: már az újonnan csatlakozó országoknál csírájában elfojtani minden olyan álláspontot, amely a nemzeti szuverenitás védelmére épül, és ezzel párhuzamosan erősíteni az európai szuperállam koncepcióját. És mi lesz ennek a vége? Ha az új tagállamoktól már az elején, akár ideiglenesen is elvesszük a vétójogot, mi akadályozza meg Brüsszelt abban, hogy holnap ugyanezt a logikát alkalmazza a régi tagokra is? A tagállami vétó jogilag és politikailag is kőbe vésett. Azt egyszerűen nem lehet elvenni. Nemcsak a magyar miniszterelnök beszél erről világosan, hanem például az olasz kormányfő, Giorgia Meloni is.

Nincs okunk sem politikai, sem gazdasági, sem erkölcsi szempontból arra, hogy Ukrajnát felvegyük az Európai Unióba. Ráadásul Ukrajna semmivel sem halad gyorsabban, és nem fejlettebb, mint Grúzia vagy Szerbia. Az említett két országgal csupán az a probléma, hogy a vezetésük politikailag nem felel meg az EU elitjének elvárásainak.

Ukrajna nincs felkészülve az uniós tagságra. És ezt Brüsszelben is pontosan tudják.