A brüsszeli zöld hóbort valódi ára.

ℹ️ Az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) és az Európai Autóipari Beszállítók Szövetsége (CLEPA) megkongatták a vészharangot az Európai Unió valóságtól teljesen elrugaszkodott zöldítési politikája miatt. A két szövetség egy szókimondó közös levélben fordult Ursula von der Leyenhez, amelyben szembesítik az Európai Bizottság elnökét az unió által kergetett ideológiai zöld délibábbal szemben a tényszerű gazdasági valósággal.

👉 A két szervezet hangsúlyozza, hogy az európai autóipar az elmúlt években több száz új elektromos járműmodellt vezetett be, és 2030-ig több mint 250 milliárd eurónyi beruházást vállalt a zöld átállás érdekében. Ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki a jelenlegi uniós szabályozási és piaci környezet hiányosságai miatt, amelyek veszélyeztetik a versenyképességet és az átállás sikeres megvalósítását.

️ A levélben kitérnek arra, hogy Európa nagymértékben függ Ázsiától az akkumulátor-ellátási láncban, miközben a gyártási költségek – különösen az energiaárak – továbbra is magasak, és az exportot jelentős kereskedelmi akadályok nehezítik, például az Egyesült Államok által alkalmazott 15 százalékos vám. A töltéshez szükséges infrastruktúra eloszlása egyenlőtlen. Rámutatnak arra is, hogy többnyire a felhasználói oldalt célzó gazdasági ösztönzők hiánya miatt az elektromos autók piaci részesedése még mindig alacsony. A szervezetek sürgetik az olyan hosszú távú és következetes keresletélénkítő intézkedések bevezetését, amelyek adó- és energiaár-kedvezményekkel, valamint támogatásokkal ösztönöznék a piac fejlődését. A levélből idézve: „Úgy kell teljesítenünk, hogy a kezeink a hátunk mögött össze vannak kötve.”

Teljesen valósághű leírása ez Brüsszel zöld hóbortjának. Az európai zöld átmenet körüli anomáliák ugyanis annak teljes félreértelmezéséből fakadnak. Az uniós döntéshozók rendre összekeverik az okot az okozattal, ugyanis nem a zöldítéstől lesz versenyképesebb Európa, hanem egy jól átgondolt, valódi versenyképességi stratégia és tényleges fejlődés teremtik meg egy ambiciózus klímapolitika realitását. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi klímacélok teljes egészében tarthatatlanok, sőt mondhatni, nevetségesen abszurdak. Még a 2030-ra kitűzött klímacélokat sem sikerül teljesíteni, de nyár elején az Európai Bizottság 90%-os nettó kibocsátás-csökkentésre tett javaslatot 2040-re az 1990-es szinthez képest. Ha ezt tovább erőltetik, az amúgy is csökkent versenyképességű európai gazdaság még nagyobb lemaradásba kerül a globális gazdasági versenyben.

Hazánk elkötelezett az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak kezelése, az elkerülhetetlen következményekre való felkészülés és az ellenálló képesség megerősítése mellett. Már most előre kell gondolkodnunk és fel kell készülnünk a jövőre, nemcsak magunk, hanem a jövő generációink érdekében is. Ugyanakkor az erőforrásaink kiaknázását és a kibocsátás csökkentést olyan módon kell megvalósítani, hogy ezzel párhuzamosan fenn tudjuk tartani a gazdasági növekedésünket. Bármilyen elhamarkodott cselekvés előtt józanságra, pragmatikus és reális célkitűzésekre, valamint kellően átgondolt stratégiára lenne szükség, amelyhez részletes, szektorális hatásokra is kiterjedő stratégiai hatásvizsgálatok párosulnak! A Brüsszel által erőltetett, elhibázott klímacélok kikényszerítése olyan gazdasági recessziót idézhet elő, amely teljesen aláásná az európai lakosság körében a klímapolitika legitimitását.

Mindezek ellenére az Európai Bizottság makacsul kitart elképzelései mellett, máskülönben nem támogatott volna jelentős forrásokkal olyan álcivil szervezeteket, amelyek pénzért cserébe népszerűsítik az uniós klímacélokat.

Nem kérünk Brüsszel átgondolatlan klímapolitikájából, és főleg ne az európai és magyar emberekkel fizettessék meg az ésszerűtlen, ideológia vezérelt gazdaságromboló politikájuk árát!