Magyarázat helyett eredményeket várunk Brüsszeltől

Az Európai Bizottság elnöke a Frankfurter Allgemeine Zeitungban közölt vendégelemzést az EU-USA kereskedelmi megállapodás témájában, „Egy erős, bár nem tökéletes megállapodás” címmel. A sokatmondó címet hordozó írásban kínosan próbálja kifejteni, hogy a nem éppen erős, annál tökéletlenebb megállapodás valójában miért nem is olyan rossz az Európai Unió számára.
Ursula von der Leyen mentegetőzésében felvezeti, hogy a vámok valójában adók, amelyek a fogyasztókat és a vállalatokat terhelik, és van egy „nagyon világos, 15 százalékos plafon”. Talán azért is született a cikk, mert a többség úgy gondolja, hogy egy nagyon rossz egyezség született - Brüsszelben most mindent megtesznek azért, hogy megmagyarázzák a kudarcot.

Nem véletlen, hogy Ursula von der Leyen vámalkuja több ponton is komoly kritikát váltott ki, hiszen a megállapodás az Egyesült Államoknak kedvez, nem az európai vállalatoknak. A fősodratú brüsszeli balliberális oldalak is kudarcról, kapitulációról beszélnek a megállapodás kapcsán. Egybecsengő értékelések szerint az EU piacot veszít az Egyesült Államokban, az amerikai piaci szereplők pedig kedvezőbb feltételeket kaptak. Minél konkrétabban megnézzük a részleteket, annál jobban kiderül, hogy a feltételek rendkívül rosszak.

Köztudott, hogy az uniós megállapodás sokkal előnytelenebb például, mint a britekkel kötött 10 százalékos amerikai egyezmény, Brüsszelben mégis megpróbálják most jó színben feltüntetni. Azt is tudjuk, hogy Brüsszel az elmúlt években, nem függetlenül a Bizottság elnökének személyétől, sorra rossz döntéseket hozott és válságról válságra hátrányba sodorta az európai gazdaságot. A megállapodást is nagyon későn sikerült csak tető alá hozni, amivel jelentős hátrányt szenvedtek az európai ipari szereplők.
A legsúlyosabb pontok között szerepel, hogy az EU eltörölte az amerikai ipari termékekre kivetett vámokat, miközben az USA továbbra is 15 százalékos vámtarifát alkalmaz az európai termékekre, a korábbi 2,5 százalékos helyett. Az EU ígéretet tett arra, hogy Donald Trump elnöksége végéig 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiát, és 2028-ig további 600 milliárd dollárnyi befektetést tesz az Egyesült Államokban. Az EU vállalta azt is, hogy a jövőben több amerikai katonai felszerelést vásárol, holott a védelmi beszerzések tagállami hatáskörbe tartoznak, ezért nem világos, hogy kinek a nevében állapodott meg a Bizottság elnöke, ami további kérdőjeleket vet fel a megállapodással kapcsolatban. A dokumentum ráadásul nem jogilag kötelező erejű, így az amerikai elnök bármikor egyoldalúan megemelheti a vámokat.
Azért is alakulhatott úgy, hogy az Európai Bizottság csak egy ilyen rossz megállapodást tudott kötni, mert az elmúlt években a rossz brüsszeli vezetés hiteltelenné tette az Európai Uniót, és az uniós versenyképesség is nagyon rossz állapotban van. Az Egyesült Államok kevésbé tekinti Brüsszelt komoly partnernek más nagyhatalmakhoz képest.

A birodalmi központban emellett mindent csak Ukrajna támogatására tettek fel, szankciókat vetettek ki, és a következő költségvetés jelentős része sem a tagállamokról és a gazdasági növekedést célzó eszközökről, hanem az Ukrajnának juttatandó segélyekről szól.

Ezért is mondjuk, hogy Brüsszelben változásra van szükség, sürgősen helyre kell állítani Európa politikai súlyát és versenyképességét.
Magyarázat helyett eredményeket várunk Brüsszeltől!