Hétvégi Tábori Idill – Glossza egy másik valóságból

Ha valaki azt hitte, hogy a politikai turizmus kiment a divatból, nos, az erdélyi Tisza-tábor bebizonyította: még mindig lehet valaki úgy vendég, hogy közben senki sem kér belőle, néhány tucat régi baloldali volt csak kiváncsi Magyar Péterre. A szervezők viszont példás munkát végeztek: az erdélyi főtiszás által még a megnyitón is szabadon látogathatónak mondott rendezvényt sikerült olyan zárttá tenni, hogy még a sajtó is csak akkor juthatott be, hogy ha szerepelt a Tisza „barát-sajtólistáján”. Legalább következetesek: nemcsak az információt zárták ki, hanem a valóságot is.

A kíséret is pazar volt: Parászka Boróka, a legendás levélszavazat-meseíró – emlékeznek még, hogy 2022-ben azt a hazugságot hirdette, hogy félig elégett szavazólapokat talált a lakóhelye szerinti Jedd község határában –, és Gáspárik Attila, aki a magyar állampolgárság felvételét egy-két éve még holmi nemi aktushoz hasonlítgatta, mostanában meg beléptetőként funkcionál a lakóhelye szerinti Nagyadorjánban megszervezett Tisza-tábor kapujában. Lenne mit mesélniük az összefonódásokról – ha nem lennének épp túl elfoglaltak azzal, hogy még egyszer utoljára leváltsák a világot. Az örökkön gyűlölt Fideszt, vagy az egykor kenyeret adó RMDSZ-t, mindegy, legalább az egyiket. A gravitációt mégsem lehet, mert az mégiscsak kikezdhetetlen és állandó. Mert ezek az emberek mindig valami ellen vannak. Most pedig éppen a Fidesz lenne az esedékes. Márki-Zay Péter után most éppen Magyar Pétert istenítik, csak úgy magukban, régi harcostársak.

Konklúzió: Ha van valami, amit ez a tábori hétvége bebizonyított, az az, hogy egyesek már mindent képviselnek – csak a magyar nemzet érdekeit nem. De hát valakinek a bohóckodást is csinálni kell.