Most, amikor sokan érezzük úgy, hogy olyan erők dolgoznak hazánkban, akik tetteikkel és szavaikkal nap mint nap űznek csúfot a nemzeti eszméből, és becstelenítik meg a magyar államiság ezeréves premisszáit, mit is jelent magyarnak lenni?

🤝 Magyarnak lenni azt jelenti, hogy a himnusz és a szózat sorai az identitásom alapkövei, nem pusztán szavak és sorok egymásutánisága, amiket néha össze is keverhetnek vagy elfelejthetnek. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy egy ezeréves nemzet sorsában osztozom, és nem csak akkor, amikor a széljárás azt úgy tartja kívánatosnak. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy a nemzet zászlaját a legnagyobb zivatarban is a magasban tartom, és nem csak akkor, amikor sétálni támad kedvem szerte az országban. Magyarnak lenni azt is jelenti, hogy hazám támadóit az ellenségemnek, és nem a szövetségeseimnek tekintem. Ez nem politikai kérdés, hanem egy olyan morális mérce, amely nem függ sem kortól, sem országhatártól.

👉 Ezt érezhette Újpest képviselőtestülete is 1940 szeptemberében. Az irodám falán bekeretezve lóg egy, dr. Hess Pál, Újpest akkori polgármesterének megbízásából keletkezett, mára már patinát nyert meghívólevél. Ez áll benne: „Újpest megyei város képviselőtestülete 1940. évi szeptember hó 6-án este 7 órakor díszközgyűlés keretében fejezi ki örömét és háláját a kelet-magyarországi és erdélyi részek visszacsatolása felett. Ebbe az ünnepségbe Újpest egész hazafias társadalmát bevonni kívánom. Legyen velünk minden magyar ember abban az örömben és hálában, melyet székely testvéreink nagy részének visszatérése felett érzünk.”

Újpest lakossága, akkor, 1940-ben hitet tett magyarsága mellett. Tudjuk, hogy a történelem sajnos végül máshogy határozott, az öröm hamar elszállt. Hátramaradt viszont az a tanúságtétel, amelyet semmilyen szerződés nem tud átírni vagy eltörölni.