Megdöbbenve és mély fájdalommal értesültem a pozsonyi tragédiáról. Egy húszéves fiatalra támadtak pusztán azért, mert magyarul beszélt. Ez elfogadhatatlan, és minden jóérzésű embernek fel kell emelnie a szavát az ilyen gyűlölet ellen!
Erdélyben született magyarként különösen érzékeny vagyok a nemzeti kisebbségeket érő támadásokra.
A kisebbségi közösség tagjai közül sokan megtapasztalhattuk azt, mit jelent az, amikor nemzeti hovatartozásunk miatt támadás ér.
Én is több esetben tapasztaltam gyermekkoromban, a Ceausescu-rendszerben a kiközösítést, tudom mit jelent nap mint nap megélni az elutasítást, amikor azt mondják:„Bozgor”, azaz hazátlan, és azt üzenik menj Magyarországra, vagy ahogy most ennek a fiatalembernek: „Menj át a Duna jobb oldalára.”
De senkinek nem szabadna félnie attól, hogy a saját anyanyelvén szólal meg és vállalja identitását. Elvárjuk a szlovák hatóságoktól, hogy tegyék a dolgukat és állítsák bíróság elé az elkövetőt.
Közös felelősségünk,. hogy az ilyen elszigetelt cselekmények ténylegesen elszigetelt cselekmények maradjanak, és soha ne ismétlődjenek meg.
Minden magyar felelős minden magyarért!