Facebook-trollok korában…

A „hír szent, a vélemény szabad”. Ma azonban olyan korban élünk, ahol csak a vélemény számít, és azt fogadják el hírként. Ez pedig egyeseknél kimerül a hörgésben, a lincshangulat kialakításában és a hergelésben. A röhögő fej annak a tükre, amit a „gazdája” érez, gondol. Amikor elfogynak az érvek, amikor nincs állásfoglalás. A röhögő fej nem más, mint vicsorgás és fogcsikorgatás.

Pedig megnyerték a választást. De az öröm és a mosoly helyett vicsorgás van és savanyú mosoly. Érzik, lassan talán értik és tudják, hogy át lettek verve. Statiszták egy nevetséges filmszínházban.

Miért is gondolják, hogy egy röhögő fejtől megváltozik a hitem, a véleményem a nemzetről, a hazáról és a családról? Ettől még nem cserélem le a magyar zászlót. Továbbra is kiállok a magyar termőföld védelméért, a magyar nyelv, a kultúra és a hagyományok ápolásáért. Kiállok a határon túli testvéreinkért, ugyanúgy az itt élő nemzetiségeinkért. Békés talán az egyetlen olyan vármegye, ahol hét nemzetiség él együtt. Békében. Szlovákok nélkül nincs Békéscsaba, nincs talán csabai kolbász sem. De az itt élő németek, románok, szerbek, a békére találó ukrán nemzetiségek és a cigányok nemzetalkotó és vármegyét alkotó tényezők. Hiszem, hogy az erős Európa a nemzetek Európája. Nem egy, a szovjet birodalmat is megszégyenítő, országokat leigázni akaró brüsszeli birodalomé, amely bábállamokat akar létrehozni, ahol eltűnnek a nemzetek, a kultúra és a gondolkodás. Erre tartunk most.

De mit is lehet várni egy hazugságra és abszolút filmszínházra épülő párt vezetőitől? Ezt a pártot nem alapították, hanem „megvették”, „kizsarolták”, vagy egyszerűen elvették. Elvették, mint a köztársasági elnöki intézmény sérthetetlenségét, az emberek választáshoz való jogát, és elvették, mint az ország méltóságát, amikor azt állították, hogy a történelmünk csak díszlet.

A főszereplő Istent játszik, és saját képmására akar formálni mindent. Országgyűlést, frakciót, pártot, médiát, országot. Istent játszik egy olyan korban, amikor az istentelenség az erény, az arctalan gyávaságot nevezik bátorságnak, ahol a hazugságot és a kettős mércét állítják be igazságnak. Olyan korban élünk, ahol az ország első számú röhögő feje hazudhat egy képpel arról, hogy az ellenzéki pártok nem vesznek részt a modern kori ÁVH-törvényjavaslat vitáján, miközben őt akkor onnan már „kimenekítették”.

Hazudhat. Bármit. De nem örökké, hiszen „150 év alatt sem váltunk törökké.”

Most még ez a minta, ez a trendi. Most. Még. De ébredeznek már. Minden „megváltói” kinyilatkoztatás és őrjöngés után a képviselőik egy része már lesütött szemmel néz maga elé. Nem ezt várták. De ezt kapták.

Senki ne dőljön be annak, hogy a jobboldalnak vége. A főnixnek az a dolga, hogy meghaljon, mielőtt új erőre kapva, sokkal erősebben és megújulva ragyogjon az égbolton (akár mint turulmadár).