Proletárdiktatúra újratöltve?

Az Alaptörvény tervezett 17. módosításának egyik legsúlyosabb eleme az országgyűlési képviselői mandátum 12 évben történő korlátozása. Ha a választók újra és újra bizalmat szavaznak egy képviselőnek, milyen alapon mondhatja bárki, hogy többé ne indulhasson? A demokrácia lényege nem az, hogy adminisztratív korlátok döntsenek a politikai versenyről, hanem az, hogy a választók dönthessenek szabadon.

És Brüsszel? Most valahogy mély a csend. Már nem aggódnak a jogállamiság miatt? Felmerül a kérdés: vajon Magyarország lett a kísérleti terep? Elképzelhető-e, hogy a globalista, az LMBTQ-politikát és az illegális migrációt támogató brüsszeli politika célja a nemzeti parlamentek szerepének fokozatos gyengítése? Vagy ez a büntetés azért, mert hosszú éveken át a nemzeti érdekek képviselete állt a politika középpontjában?

A történelem azt mutatja, hogy a politikai verseny mesterséges korlátozása nem az erős demokráciák ismertetőjegye. Nem véletlen, hogy Európában nincs ilyen szabály, miközben hasonló korlátozások inkább Európán kívüli országokban jelennek meg, például Costa Ricában, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban, Bolíviában, Ecuadorban és Peruban.

Magyar Péter lépésről lépésre bontja le a jogállamiságot, miközben a tiszás képviselők tapsviharral asszisztálnak hozzá. Vajon mikor nyílnak fel a szemek?

#StopÖnkény