Falurombolás újratöltve?

Falusi gyerek vagyok, amiért hálát adok a Jóistennek. Falun jártam iskolába, ahol kiváló tanárok készítettek fel arra, hogy miként álljam meg a helyem a világban. Bátorítottak, tanítottak, neveltek. Vidéki embernek lenni nem földrajzi kérdés, hanem életérzés, ahol tudjuk mit jelent a hagyomány, közösség, érték. Mai napig is oda nyúlok vissza, ha talajt veszítek. Megtanultam a szüleimtől, hogy önmagunk megbecsülését és a közösség elismerését mindig csak az adott napra lehet megszerezni. Kisgyerek koromtól bevontak a napi munkába, az pedig akadt bőven. Hol az állatok körül volt tennivaló, hol a kertben, hol pedig apámmal mentem kőműves segédmunkásként dolgozni. De dolgoztam a földeken is napszámban. “Nincs semmi ingyen, mindenért meg kell dolgozni”. Dolgoztam, tanultam, megéltem a mindennapok előnyeit és nehézségeit. Sportoltam, zenéltem és jártam a határt. Nagyapámmal erdőt telepítettem, vagy segítettem neki kéményajtókat gyártani. Láttam a vidéki embert ahogy felkel nap nap után, és teszi a dolgát mert ismeri az élet és a Jóisten parancsát: élni kell. Az én falum nagyszerű embereket adott ennek az országnak. Sportolókat, művészeket, írókat, költőket, és igen, hazafiakat. Büszke vagyok rájuk és büszke vagyok Újkígyóson kívül Csabaszabadira, Telekgerendásra, Gerendásra, Kétegyházára, és Kondorosra, ahol gyerekként sűrűn megfordultam. De büszkék lehetünk falvainkra, hiszen túlélték az elmúlt évszázadok megpróbáltatásait és a falurombolásokat. Mert mindenféle háború, rombolás vagy pusztítás után a vidéki ember volt az, aki összeszorított foggal, de felemelt fejjel ragadta meg az eke szarvát, fogta meg a kőműveskanalat, és munkája nyomán új élet sarjadt.

Most pedig megérkezett ez a helyettes államtitkárnak frissen kinevezett Bart István nevű rémálom, aki nemcsak lenézi és megveti a vidéki embert, hanem azt tartaná kívánatosnak, ha megszűnnének a falvak. Véleménye szerint inkább azt kellene segíteni, hogy “az emberek a városokba költözhessenek, míg azokat a kisebb településeket, ahol már csak kevés idős ember él, hosszabb távon vissza lehetne adni a természetnek.”

A többi nagyszerű gondolatát a kommentben lehet elolvasni. Az ilyen és hasonló kijelentésekért a falusi kocsmából úgy vágnák ki, hogy "egy hétig hányna, mint a hólapát".

Az elmúlt években a Magyar Falu, a Versenyképes Járások és Terület-és Településfejlesztési Operatív Program keretében fejlődtek a vidéki települések. Óvodák, iskolák, egészségügyi intézmények, közösségi házak, piacterek, belterületi utak újultak meg. Szemmel látható a fejlődés, ezért egyre többen költöztek a városból a falvakba. Biztosan állítom ellentétben a “faluromboló” államtitkárral, hogy a mi falvaink és kisvárosaink a múlt a jelen, és a jövő települései. Megőrizzük hagyományainkat és önálló gondolkodásunkat.

A vidéket sem a Rákosi-rendszernek, sem a Kádár-rendszernek nem sikerült bedarálni és lerombolni.

A vidék él és élni akar. Jobb ha ezt a tiszás Bart elvtársak is megjegyzik. Vagy jusson eszébe minden lenyelt falatnál, hogy ezt is a vidéknek köszönheti.