,,Ha jó a fundamentum, akkor, ha összedűl is a fal, kicsi dolog felépíteni. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint; mert a gyökér a fa, s nem a korona.”

Mélyen tisztelt megjelentek, egyházi, világi méltóságok,
eseményhez méltóságot teremtő ünneplők,
Polgármester úr, polgármester urak, jegyző asszony, hivatalvezető asszony,
szívemhez kedves pataki polgárok!

Újra Augusztus 20-ára fordult életünk kereke. A nyári napot késő délután, kora este még látjuk, de már mindannyian tudjuk: hanyatlik. Augusztus végén vannak napok amikor a levegő még felforrósodik. De éjszaka már érezzük: reszket. Van, amikor a kánikulától még megizzadunk, a nap is szikrázik, de a Bodrog vizét ilyenkor már csak a széle csókolja. Augusztus végére a napon is látjuk: elálmosodik.

A kukorica még kint van a földeken, de a gabonát már mind leszedték. Aratók élnek itt. Akik a magot elvetik, gondozzák, majd számba veszik. Akik tudják: a termésre nem szabad sokat várni. Ha megérett, le kell vágni. Idejében kell aratni, különben kipereg a mag.

Ezek a természeti igazságok utat törtek maguknak államalapításunk korában is. István elvetette, gondozta, majd 1038-ban számba vette a keresztény Magyarország gabonáját. Aratásának végén Szűz Mária oltalmába helyezte Hazánkat. Pár nappal később az égi arató is megérkezett. Magához szólította Istvánt. De László idején sem pergett ki a mag. Istvánt Szentté avatták. És nem véletlen, hogy ilyen idő tájt Sárospatakot is újra várossá nyilvánították. Szent István keze nyomát dicséri mindez.

Tisztelt Patakiak!

Ezeket az igazságokat itt pontosan tudják. Tudják és tartják. És talán ez az, ami morális mágnesként az embereket ide vonzza. Az itt élők derűjével, a természet szépségével, az élő történelemmel itt marasztalja. Tanulásra, munkára, családalapításra vagy Polgármester úr szavait idézve: városépítésre, jó élet és biztonságos otthon megteremtésére sarkallja. Talán ez csábított ide több, mint 2 évtizeddel ezelőtt engem is.

Itt tanultam meg: csapatot, örökséget, hitet nem választhatunk. Szurkolóvá, örökösökké, keresztényekké csak válhatunk. És akik Rákóczi örököseivé válnak, tudják: az igazságot, ha az ember megszerzi, nem lehet magánkincsként birtokolni. Azt fel kell vállalni, bátran mások elé tárni, közkincsként abból erőforrást meríteni, köré közösséget szervezni és a nemzetet abban megtartani.

És ez az, ami az igazságot tartóknak megkülönböztetett, életet kísérő feladatot jelent. És talán ezért tértem vissza, a Rákóczi fejedelmek rezidenciájára, Hazánk legszebb reneszánsz palotájába, a magyar szabadság földjére. A mögöttünk lévő 1000 évről közösen gondolkodni. Mert minél távolabb tudunk múltunkba tekinteni, annál messzebbre tudunk előre tervezni, hogy a kötelességünket el tudjuk végezni.

Kedves Ünneplők!

A kérlelhetetlen igazságot Szent István megtalálta és az igazság is rátalált Szent Istvánra. Bátran felvállalta és érvényt szerzett neki. Megfogalmazta és megvalósította a kor parancsát. Ma, akik ma rá emlékezünk, neki köszönhetően válhattunk a keresztény Magyarország örököseivé.

Pontosan tudta, hogy a már-már égig érő Bizánc és Német-Római Császárság fái között a kereszténységgel lehet gyökeret ereszteni. A birodalmak fáin felfutó patríciusi vagy hercegi indák helyett Magyarország gyökerét mélyen a Kárpát-medencébe kell ágyazni. A békétlenség gyomnövényeit nem fejszével, hanem karddal és kereszttel lehet kiirtani.

Tudta, egy pogány nép Európa szívében nem tud hosszan dobogni, mert a szomszédos erek nem fogják a Kárpát-medence vérellátását biztosítani. A magyarság akkor nem tud a béke, a rend és a fejlődés útjára lépni, ha közben kelet és nyugat foga préseli. Érvényt szerzett annak, hogy a mindenkori magyar király Rómával szemben szinte példátlan jogkört kapjon. A pápa által is elismert, önálló, keresztény királyságot alapíthasson.

Tudta, hogy ami érték, azt meg kell őrizni. A paranccsal nem hitteleníteni, hanem hitet kell adni. Nem feledjük: a keresztény szokásokat úgy igyekezett a magyar néppel felvetetni, hogy a magyar hagyományokat sem kívánta teljesen eltörölni. Gondoljunk akár a templomba járás kötelezettségére. Melyet az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyet őrzők feladata időnként képes volt felülírni.

Mindenki számára parancs volt ősi kötelességük tiszteletben tartani. Ami tehát a gyökeret táplálta, azt István tisztelte és meghagyta. De ami a keresztény állam gyökerét árulással, kishitűséggel, önzéssel, széthúzással, tartományúri, egyéni érdekektől vezérelt gőggel mérgezte, ott a kereszt helyett a kardját használta. Emlékezzünk Somogy ország vezérére, Csanád törzsfőjére vagy erdőelve vajdájára. Koppányra, Gyulára, Ajtonyra. Vagy a hely szelleméből fakadóan, Rákóczi örököseiként jó példaként áll előttünk a kurucok Habsburg párti főurakkal való összecsapása.

Tisztelt Őrzők!

Az igazságot ma is tartjuk. A keresztény kultúra védőbástyáiként Európa megmentői vagyunk. És ezt nem csak mi látjuk. A magyar emberek bátorságáért a cseh érsek szavaival együtt adózunk. De ha Kölcseyt segítségül hívjuk, akkor is tudjuk: ,,Isten egy szívnek egy kebelt teremte, így egy embernek egy hazát."

Akkor is, ha hazánk lombja olykor viharvert, megtépázott vagy ha a leveleket azok is tépik, akiknek táplálniuk, ápolniuk kellene. Mégis itt vagyunk, megmaradtunk és minden nehézség ellenére mindig új erőre kapunk. Mert akármilyen fénytörésben is látjuk, nem vitathatjuk: István életműve kiállta az idők próbáját. A keresztény magyar állam gyökere több, mint 1000 éve a talpunk alatt, a Kárpát-medence földjében mélyre vájt. És ahogy Kós Károly Az országépítő c. művében fogalmaz: ,,mert a gyökér a fa, s nem a korona.”

Mélyen tisztelt megjelentek, egyházi, világi méltóságok,
szívemhez kedves pataki polgárok,
kedves szüleim, kedves iskolatársaim, kedves tanítóim!

Van, ahol az aratóünnepek után, augusztus végi délutánokon, lusta csend lesz úrrá a tájon. Persze nem így van ez Tokaj-Hegyalján, különösen nem Sárospatakon. Hiszen a nyári betakarítások már lezárultak, de az ősziek még nem kezdődtek el. Tudjuk, hogy a szüretre nem csak várni,
azért még dolgozni is kell.

Ahogy augusztus 20-ára fordul életünk kereke, minden évben átélhetjük, ahogy Képviselő úr tegnapi ünnepi beszédéből idézve: a múltunk, jelenünk, jövőnk ebben a napban benne sűrűsödik. Az elmúlt 1000 év tanulságainak aszú szemeit közösen szüretelhetjük. Majd az unokáinkért, a magyarság megmaradásáért együtt érlelhetjük.

Cum Deo pro Patria, Soli Deo Hungaria!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.