Trump lerántotta a leplet a nyugat-európai országok képmutatásáról.

👉 Miután az amerikai elnök az orosz olajvásárlás megszüntetésére és a közvetítők elleni szankciók bevezetésére szólította fel a NATO országokat, Brüsszel Magyarországra és Szlovákiára próbálta ráhúzni a vizes lepedőt.
👉 Csakhogy kiderült: nem azzal a két országgal van probléma, amelyek történelmi és földrajzi adottságaik miatt rászorulnak az orosz energiahordozókra (ráadásul globális viszonylatban marginális mennyiséget vásárolnak) hanem, amelyek „papíron” leváltak, de a gyakorlatban, közvetítőkön keresztül továbbra is óriási tételben vásárolnak.

👉 Néhány szemléletes adat:
India orosz olajimportja 2021-ben 3 millió tonna volt, 2024-ben 90 millió tonna, a NATO-tag Törökországé pedig 6-ról 13 millió tonnára növekedett (Kazahsztánról nincs hivatalos adat).
Ugyanebben az időszakban Kazahsztán EU-ba irányuló olajexportja 40-rő 55 millió tonnára, India olajtermék-exportja 5-ről 15 millió tonnára, Törökországé pedig 5-ről 12 millió tonnára bővült.
Miközben a vezetékes beszerzések visszaestek, az EU orosz cseppfolyósított földgázvásárlása 12-ről 20 milliárd köbméterre nőtt, amelynek nagy része francia, spanyol és belga kikötőkbe érkezett.
A nukleáris fűtőelemek piacán Oroszország részesedése továbbra is meghaladja a 20 százalékot az Unióban.

Sokatmondó, hogy míg a főáramú média Magyarországgal és Szlovákiával volt elfoglalva, Brüsszel - mindössze két nappal Trump felhívása után - határozatlan időre elnapolta az új szankciós csomag előterjesztését.