Az alapoktól újra kell gondolni klímapolitikánkat.

👉 A globális átlaghőmérséklet emelkedése 2024-ben átlépte az 1,5 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest.
A lesújtó adatra a szakértők többsége a szokásos kommenttel állt elő: megmondták, hogy katasztrófa felé robogunk, az emberiség mégsem tette meg a szükséges erőfeszítéseket és lám-lám itt a baj, de még nincs minden veszve.
Csakhogy az 1,5 fok elérése más tanulságokkal is szolgál, amelyek – legyenek bármilyen kellemetlenek – a klímakutatók és a szakpolitikusok részéről is önreflexiót igényelnek.

1️⃣ Az előrejelzésekre korlátozottan alapozhatunk.
Az elmúlt években sok kritika érte a klímamodelleket azért, mert azok szisztematikusan túlbecsülik a globális átlaghőmérséklet emelkedését.
A mostani adat viszont olyan kiugrás felfelé, amelyre a szakértők még a publikáció előtti hónapokban sem számítottak.
Az éghajlatmodellezés rendkívül komplex feladat és az eredményei – különösen az időtáv növelésével – bizonytalanok.
👉 A becslésekre tehát érdemes odafigyelni, de azok korlátait mindig szem előtt kell tartani.

2️⃣ A globális egyezményeket nem lehet komolyan venni.
A 2015-ös Párizsi Megállapodásban a világ vezetői – a rendelkezésükre bocsátott becslések alapján – azt a célt tűzték ki, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését a század végéig (!) igyekeznek 1,5 fok alatt tartani.
Az akkori előrejelzések alapján, a cél eléréséhez az emberiségnek évente több mint kétszer akkora mértékben kellett volna csökkentenie kibocsátásait, mint a COVID lezárások alatt.
Azzal, hogy a kitűzött cél kevesebb mint egy évtized alatt megbukott, világossá vált, hogy ha az emberiség be is tartotta volna a Megállapodásban foglaltakat – annak minden társadalmi és gazdasági következményével – akkor sem sikerült volna tartani az 1,5 fokot.
Az egyezményben tehát a világ vezetői egy irreális cél érdekében betarthatatlan vállalásokat tettek.
👉 A globális klímacsúcsok hitelét csak úgy lehetne visszaállítani, ha a nagyotmondási verseny helyett a világ vezetői áttérnének az észszerűség és a valóság talajára.

3️⃣ Kontraproduktív állandóan farkast kiálltani.
A radikális klímamozgalmak és egyes szakértők tíz éve azzal riogatnak, hogy az 1,5 fok elérése globális összeomláshoz vezet.
A tavalyi évben több, az éghajlatváltozással összefüggő természeti katasztrófa is kialakult, de ezek csak bizonyos régiókat érintettek.
Az emberiség nagyobb része tehát nem szembesült olyan következményekkel, amelyek felforgatták volna az életét.
👉 A vészharangok állandó kongatása tömegek számára hiteltelenné teszi az éghajlatvédelmet és ezzel az észszerű klímapolitika mögül is egyre jobban elpárolog a társadalmi támogatottság.

4️⃣ A klímapolitikának nemcsak a megelőzés, de az alkalmazkodás is része.
Sok kritika éri azokat, akik szerint – a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett – az éghajlatváltozás várható következményei elleni védekezéssel is foglalkozni kellene.
A kritikusok szerint ez a megelőzési törekvések kudarcának beismerése.
Csakhogy az 1,5 fok átlépésével a kudarc már megtörtént és ha homokba dugjuk a fejünket, annak súlyos következményei lesznek.
A Los Angeles-i tűzvész például rámutat, hogy Kalifornia hiába fektetett nagy hangsúlyt az elektromos autók és napelemek támogatására (azaz a kibocsátások csökkentésére), ha közben leépítette tűzoltóságát.
Az EU klímapolitikájának fő problémája éppen az, hogy alkalmazkodóképességét még úgy is feláldozza a megelőzés oltárán, hogy mindössze 7 százalékkal járul hozzá a globális szén-dioxid kibocsátásokhoz, azaz a kedvezőtlen folyamatokat nem tudja megállítani.
Mivel más nagyobb kibocsátók (például az USA) mérsékelt megelőzési erőfeszítéseket tesznek, de az alkalmazkodásra fokozott hangsúlyt fektetnek, az EU versenyképessége és védekezési készségei folyamatosan csökkennek.
Szimbolikus, hogy Donald Trump egyfelől kilépne a Párizsi Megállapodásból, másfelől szemet vetett Kanadára és Grönlandra; két olyan térségre, amelyeket – a szénhidrogén készletek mellett – az éghajlatváltozás is egyre értékesebbé tesz.
👉 Itt az ideje tehát beismerni, hogy az klímaváltozást legfeljebb tompítani tudjuk, megelőzni nem, így nincs mese, el kell kezdeni alkalmazkodni.