Új fejlemények érkeztek az Északi Áramlat gázvezeték robbantásának ügyében.

👉 A Washington Post és a Spiegel szerint az ukrán titkosszolgálat volt tisztje, Roman Cservinszkij lehetett az akció „koordinátora”, aki egy másik incidens miatt jelenleg letartóztatás alatt áll és 12 év börtönbüntetésre számíthat.

👉 A korábbi ügy.
A vád szerint, Cservinszkij 2022 nyarán, engedély nélkül disszidálásra próbált rávenni egy orosz pilótát, de a terv balul sült el.
A repülőteret – ahol a pilótának át kellett volna adnia gépét – végül orosz csapatok támadták meg, aminek következményeképpen egy ukrán katona meghalt és többen megsebesültek.
Csakhogy Cservinszkij – és korábbi közvetlen felettese – szerint a műveletet a főparancsnokuk jóváhagyta.
Cservinszkij a háború kirobbanását követően nyilvánosan meggyanúsította a Zelenszkij-adminisztráció tagjait, hogy Oroszországnak kémkednek, így a pert többen politikai megtorlásnak, a volt ukrán tisztet pedig hazafinak tartják.

👉 Az új ügy.
A Washington Post és a Spiegel közös kutatást folytatott Cservinszkij lehetséges érintettségéről.
Az azonban, hogy a volt tiszt személye egyáltalán hogyan merült föl, nem világos.
A lapok olyan „a tervezésben jártas”, Cservinszkij „szerepét ismerő”, „nevük elhallgatását kérő” forrásokra és tisztségviselőkre hivatkoznak, akik „korábban nem számoltak be” az értesüléseikről.
A cikkek fő érve, hogy Cservinszkij „kiválóan alkalmas volt a feladatra”, de ezen túl azok sem a robbantás körülményeiről, sem a volt tiszt tényleges szerepéről nem nyújtanak többletinformációt.
Cservinszkij tagadja részvételét.
Az ukrán hatóságok nem nyilatkoznak.

👉 A tanulságok.
Akár igaz, akár nem a lapok felvetése, Cservinszkij jó bűnbaknak tűnik.
A cikkek egyrészt alátámasztják azt a narratívát, amely szerint a nyugati szövetség tagjait – és különösen az Egyesült Államokat – nem terheli felelősség a robbantásért.
Másrészt, Cservinszkij részvételével az is hihetőbbnek tűnik, hogy Zelenszkij elnök nem tudott az akció előkészítéséről.
A „kutatást” ráadásul a legnagyobb amerikai és német lap közösen végezte, ami sokak szemében hitelesítheti az információkat.

Csakhogy van néhány kérdés, ami a történetet továbbra is bizonytalanná teszi.
Mi a magyarázat arra, hogy több, mint egy évvel az európai kritikus infrastruktúrát ért, történelmi léptékű terrorakciót követően, még mindig nincs eredménye a hivatalos nyomozásoknak?
Az európai polgároknak miért amerikai lapok és újságírók „oknyomozó” cikkeiből kell értesülniük az új fejleményekről (ha azok egyáltalán új fejleményeknek tekinthetők)?
Hogyan lehetséges az, hogy az incidenst követően – kellő katonai képességek hiányában – a biztonsági szakértők többsége kizárta az ukránok lehetséges részvételét, mostanra viszont Ukrajna vált az elsődleges gyanúsítottá?