Miért nincs eredménye az Északi Áramlat robbantása körüli nyomozásnak?

👉 Ezúttal a német Spiegelben jelent meg egy újabb oknyomozó írás a vezetéket ért támadásról.
👉 A cikk - a korábbiakhoz hasonlóan - nem szolgál bizonyítékokkal a robbantás felelőseiről, de magyarázatot ad arra, hogy miért halad lassan a nyomozás és miért nem hozzák nyilvánosságra a meglévő eredményeket.

Sokatmondó, hogy míg a német szövetségi bűnügyi ügynökség egy korábbi – a sajtó által is abszurdnak tartott – kormánybuktató puccskísérlet felderítésére többszáz ügynököt állított, az Északi Áramlat ügyében mindössze néhányan nyomoznak.
👉 lap által megkérdezett tisztségviselők szerint, a német kormány két okból sem különösebben igyekszik megoldani az ügyet.

1️⃣ Az eredményeknek minden esetben kellemetlen politikai következményei lennének.
Ha kiderülne, hogy Ukrajna részvételével zajlott az akció, arra a német kormánynak reagálnia kellene, márpedig Ukrajna támogatásának felfüggesztése - a megkérdezett politikusok nyilatkozatai alapján - szóba sem jöhet.
Ha a bizonyítékok az USA, vagy más nyugati szövetséges (például Lengyelország) érintettségét igazolnák, az a transzatlanti szövetségi rendszer felbomlásával fenyegetne.
Ha pedig Oroszország felelősségére derülne fény, az az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke szerint, egy NATO-tagállam kritikus infrastruktúrája elleni támadásnak minősülne (ez Ukrajna érintettsége esetében is felmerülne), ami egy világháború kezdetét is jelenthetné.

2️⃣ A másik probléma, hogy az eset lezárása nem kecsegtet politikai dicsőséggel, így senki sem motivált a megoldásában.
Az elkövetőket nagy eséllyel úgyis ki kellene adni.
Az eredmények ráadásul konfliktusokat okozhatnának az ügynökségek között, ami a szolgálatok munkatársainak egy újabb púpot jelentene a hátukon.
👉 Úgyhogy Berlin inkább félrenéz.

A német kormány hallgatása azonban több súlyos kérdést is felvet.
Mégis milyen precedenst teremt, hogy az Európai Unió kritikus infrastruktúrája elleni támadás elkövetőit nem vonják felelősségre?
Vajon mit üzen a nemzetközi közösség számára, hogy az elmúlt csaknem száz év legsúlyosabb európai terrorakciójáról mindössze sajtóvita zajlik?
Mennyire méltányos a németekkel és az európaiakkal szemben, hogy másfél éve olyan – gyakran nem európai – „oknyomozó” cikkekből tájékozódhatnak, amelyek spekulatív jellegűek és könnyen lehet, hogy politikai érdekektől vezéreltek?

A magyarázat tehát - ha igaz - elfogadhatatlan.