Tegnap (újra) végigsöpört a hír a szankciópárti sajtóban, hogy "összeomlott Oroszország gázkereskedelme"; lám-lám a büntetőintézkedések működnek.
A megfogalmazás túlzó, a következtetés pedig téves.

A hír alapja, hogy az orosz Gazprom bejelentette: 2022-ben 45,5 százalékkal csökkent a "távoli országokba" irányuló gázexportja az előző évhez képest.
Ez 185,1 milliárd köbméter helyett 100,9 milliárd köbmétert jelent és mind a leszállított, mind a kieső mennyiség leginkább az európai piacot érinti.

👉 A megjelent cikkekben nem írnak azonban arról, hogy míg 2021-ben a gáz éves átlagára az irányadó holland tőzsdén 47,8 euró/MWh volt, 2022-ben 132,8 euró/MWh.
👉 A Gazprom árbevétele szempontjából tehát, a leszállított mennyiség 45,5 százalékos csökkenésével a piaci árak 178 százalékos emelkedése áll szemben.
👉 Így - bár a hivatalos statisztikákra még várni kell - Oroszország jó eséllyel képes volt növelni az európai gázexportból származó bevételeit.

Az igaz, hogy Oroszország számára kedvezőtlen, hogy elveszíti a prémiumnak számító európai piac jelentős részét.
Az is igaz, hogy Oroszországnak költséges és időigényes infrastrukturális beruházásokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a kieső mennyiséget képes legyen új ázsiai partnerekkel pótolni.
De az árbevétel növekedését - a fenti kihívásokkal együtt is - félrevezető a "gázkereskedelem összeomlásának" nevezni.

Az pedig teljesen téves következtetés, hogy az orosz gázimport mennyiségének csökkenése bizonyítja az EU szankciós politikájának működőképességét.
👉 Míg Oroszországot az áremelkedés kompenzálja a volumen csökkenéséért, a szállítások visszaesése Európának két módon is árt.
Egyrészt, az energiaköltségek drasztikus növekedése recesszióba sodorja a közösséget.
Másrészt, az Uniónak egyre fokozódó ellátásbiztonsági problémákkal kell megküzdenie: a Nemzetközi Energiaügynökség szerint idén 30 milliárd köbméteres gázhiány várható.
👉 Ráadásul, az új beszállítókhoz szükséges infrastruktúra kiépítésének költségei - Oroszországhoz hasonlóan - Európát is terhelik.