Egy jó és egy rossz hír érkezett az EU energiaügyi minisztereinek tegnapi, gázársapkáról szóló tanácsüléséről.

A jó hír, hogy Magyarországnak sikerült elérni, hogy kikerüljön a javaslatból a tőzsdén kívüli, kétoldalú szerződések érintettsége és a konzultációs kötelezettség.
Az előbbi azért fontos, mert hazánk gázigényének körülbelül felét egy tőzsdén kívüli, hosszú távú szerződés keretében szerzi be.
Mivel Oroszország jelezte, hogy nem szállít azokba az országokba gázt, amelyek ársapkát próbálnak bevezetni, a szerződésünk érintettsége veszélybe sodorná Magyarország gázellátását.
A konzultációs kötelezettség keretében pedig minden új szerződést engedélyeztetni kellett volna Brüsszellel, ami - amellett, hogy jogi nonszensz - a jelenlegi helyzetben túl lassúvá és kockázatossá tette volna a beszerzéseket.

A rossz hír, hogy Szijjártó Péter tegnapi beszámolója alapján, Magyarországon kívül, szinte minden tagállam belemenne az uniós gázársapka intézkedésbe, a vita már csak annak mértékéről folyik.
Brüsszel a gázársapkát szakmai kérdésként pozícionálta (ezért az energiaügyi miniszterek tárgyalnak róla és nem a kormányfők), így a döntéshez elegendő a többség és nincs lehetőség a vétóra.
Ez azt jelenti, hogy ha a tagállamoknak sikerül megállapodni az ársapka szintjéről, akkor már a jövő hétfői ülésen elfogadhatják az intézkedést.

A gázársapka azonban továbbra is egy rossz koncepció, mert
a fő problémát - hogy túl kevés gáz áll rendelkezésre az uniós piacon - nem fogja megoldani,
ha alacsonyan rögzítik az ársapka szintjét, akkor csökkenni fog a piacra bocsátott gáz mennyisége (azaz az EU fő problémáját még súlyosabbá teszi),
ha pedig magasan, akkor az intézkedés értelmét veszíti és mindössze annyit ér el vele az EU, hogy jogi alapot teremt Oroszországnak arra, hogy a meglévő szerződéseit könnyebben módosíthassa, vagy felmondhassa.