Ha van valami, ami megkülönböztet minket politikai riválisainktól, az a bizalom. Az, hogy miközben sokfelől érkezünk, sokféle módon és tónusban küzdünk, az alapvető célokban egyetértünk. És képesek vagyunk ezekért évekig dolgozni anélkül, hogy közéleti késsel a hátunkban ébrednénk. Odaát ez elképzelhetetlen luxusszámba megy, nálunk sok-sok év építkezésével megszilárdított érték.

Kívánom magunknak, hogy legyen erőnk mindezt fenntartani egy olyan időszakban is, amikor sok minden fenyegeti majd.

Így akkor is álljunk ki egymásért, ha nagyobb hullámok jönnek, és akár hibázunk. A szövetségünk valódi ereje egyébként sem a kisimult vizeken mutatkozik meg, hanem a fejünk fölött átcsapó hullámok alatt.

Bármi is jöjjön, azért van mire építenünk. Erősítsen minket az a tudat, hogy ez az ország és a magyar jobboldal már feketeöves nehéz időszakokból, és mindig ki tudott jönni belőlük. És egyébként is:

- Ki hitte volna, hogy az amerikai média nem kis része egyszer majd azzal foglalkozik, hogy milyen beszédet mondott egy magyar miniszterelnök?

- Vagy, hogy az egymillió új munkahely nem cinikus kalkulátoron kimúlt ígéret lesz, hanem pici híján befejezett tény?

- Ki gondolta volna, hogy egy csúcsra járatott privatizáció után még újra lehet építeni a magyar ipar, a magyar gazdaság alapjait? Hello, Vodafone!

- Ki gondolta volna, hogy a 2011-es mélypont után pár év alatt 30 százalékot javulhat a gyermekvállalási hajlandóság, dacolva minden állandónak hitt európai trenddel?

- Ki gondolta volna, hogy 100 évvel Trianon után ilyen erős tud lenni a magyar-magyar összetartozás?

Ennél már tényleg csak az lett volna durvább, ha 4:0-ra verjük az angolokat idegenben.

Szóval van miből erőt merítenünk. A bizalomból, az ezer évből, és

az eddig megtett útból. Csináljuk úgy a dolgainkat, hogy bármekkora hullámmal találjunk is magunkat szemben, utólag elmondhassuk: nemcsak a legnehezebb küzdelmünk volt ez, hanem a legeredményesebb is.

Azt hiszem, soha nem múlt ennyire rajtunk is.

Munkára fel, Magyarországot fel!

(Részlet a Tranzit-évadnyitón elmondott köszöntőből)