Két helyszín között félúton, egy parkolóhelyre félrehúzódva, mobilon néztem meg a mai gyorskorcsolya-döntőt. Nehéz megemészteni a drámai perceket, de pár óra elteltével talán már nem annyira a kizárással elvett arany, hanem a Liu testvérek elképesztő eredménysorozata érződik és látszik jobban.

A testvérek közül ma hiába győzött Sándor, kizárták, így öccse lehetett a bronzérmes. Ez a harmadik hely ebben a sportágban az első magyar egyéni dobogós helyezés. Egyben azt is jelenti, hogy ez az első téli olimpia, amelyen a magyarok több érmet is nyertek (szombaton a vegyes váltó tagjaiként lettek harmadikak).

Shaoang, becenevén Ádó, úgy lett kétszeres bronzérmes, hogy szereplése ezen az olimpián még január végén is kérdéses volt. Elkapta a koronavírust, és csak később utazhatott társai után.

A két testvér összetartásáról mindent elmondanak Sándor szavai:

"Nem egymás ellen vagyunk, odafigyelünk a másikra. Édesapánk azt tanította, bármelyikünk is győz, az aranyérem a családban marad."

Ezen az olimpián versenyeznek még 500 és 1500 méter egyéniben, és címvédőként az 5000 méteres férfiváltó tagjaiként is, éremesélyesként.
Nem tudjuk, hogy ezek a döntők mit hoznak majd, de ők ketten már eddig is hoztak valamit, és nem is keveset: erőt és példát mutató tartást, és nem kevés büszkeséget az egész országnak. Köszönjük.