Bencsik János képviselőtársammal a tatai fórum előtt kerítettünk időt arra, hogy megnézzük az újjászületett Esterházy kastélyt. Májusban adták át, és azóta már 55 ezren látták.

Páratlan szépsége mellett kiemelt jelentőségű történelmi épületről van szó, hiszen a napóleoni háborúkat lezáró bécsi vagy schönbrunni békét valójában itt, a kastély északi toronyszobájában írták alá 1809. október 14-én. Az aláíróasztal az eredeti, Franciaországból került vissza.

Itt, a kastély északi toronyszobájában imádkozott utoljára hazai földön IV. Károly, az utolsó magyar király. Több tárgyat egy Ausztráliában élő leszármazottól, Esterházy Franciskától kaptak vissza. Ezek közé tartozik az az utazókereszt, amely állandó kísérője volt a családnak.

Ez a kastély is megszenvedte a kommunista évtizedeket. Ami túlélte a Vörös Hadsereg átvonulását, az akkor szóródott szét, amikor az épületegyüttest az állam elvette az utolsó tulajdonosától, hogy kiürítve átadja a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetnek, hogy annak vidéki részlegévé alakítsák.

Ennek az időszaknak lett a martaléka az egykor 2400 kötetes könyvtár is, a kötetekből mostanáig csak 17 került elő.

A galériában látható, alighanem titkos lépcsőre a felújítás során bukkantak rá. A feltételezések szerint ezt a gróf akkor használta, amikor átment a felesége külön lévő lakrészébe. A szintén a galériában látható csempék érdekessége, hogy egyikük sem egyforma.

Bencsik János és Michl József polgármester rengeteget tett azért, hogy ez a kulturális beruházás kormányzati támogatással megvalósuljon. Aki ellátogat a kastélyba, egy olyan épületbe érkezik, amelynek minden szobája külön történetet rejt, és amelynek falaiból süt a történelem.

Sajnos nem tudtunk annyit időt ott tölteni, mint amennyit szerettünk volna. Még egy oka arra, hogy visszajöjjünk. Igazi büszkeségpontja nemcsak a Tatai medencének, hanem az egész országnak.