Amikor 2015-ben beleálltunk a migrációs vitába, sokáig érezhettük magunkat egyedül ebben a küzdelemben. Azóta a valóság egyre többször és egyre látványosabban rúgja rá az ajtót a szemellenzős, és a migráció következményeit letagadó liberális politikára. Tőlünk nyugatabbra is egyre több cikk és elemzés születik arról, hogy a járvány ellenére is erőteljes népvándorlási hullámnak visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Egyre több konzervatív szerző vállalja fel véleményét, még akkor is, ha a véleményterror alakjai azonnal megbélyegzik őket.

Ebből a szempontból is nagyon tanulságos a brit Spectator hetilap pár nappal ezelőtti írása. Apropója, hogy a brit belügyminisztérium 20 ezer afgán bevándorló áttelepítését vállalta, de további tízezrek fognak megjelenni a partoknál, olyan tízezrek, akik nem fogják megvárni, hogy behívják őket az országba.

A szerző, Lioner Shriver konkrét statisztikákat is felvonultat a cikkében: ezek szerint az elmúlt 20 évben megduplázódott a Nagy-Britanniában élő külföldön született lakosok száma, elérte a 9 milliót, a lakosság 14 százalékát, míg korábban ez az arány csak 8 százalék volt. Az Egyesült Királyságban minden harmadik megszülető gyermeknek már legalább az egyik szülője külföldön született. London egyes részein az újszülöttek 80 százalékának külföldön született az édesanyja. A cikkből kiderül, hogy előreláthatóan 20 éven belül az állami iskolákban a diákok felét már az etnikai kisebbségekhez tartozó gyerekek fogják kitenni.

Shriver szerint ma az az elvárás, hogy az egyre fogyó és területeit elvesztő nyugati többség mosolyogva üdvözölje sorsát, ez pedig embertelen. A mai baloldal álláspontja az, hogy a nem európai kultúrákat támogatni és népszerűsíteni kell, miközben a gonosz európai kultúra megérdemli, hogy alárendelődjön. Shriver szerint nem kellene önként elfogadni az ország drasztikus etnikai és vallási átalakulását, még akkor sem, ha az emberek úgy érzik, morálisan rá vannak kényszerítve a hallgatásra.

A szerző egy különösen tanulságos megállapítást is tesz: egy tökéletes világban Pakisztán lenne az, aki befogadja a több millió menekült afgánt, különösen annak tükrében, hogy támogatták a tálibokat az elmúlt 20 évben. Mégis valószínűbb, hogy afgánok tömegei inkább Európa felé veszik az irányt.

*

Amiről a Spectator ír, már a magyar határoknál is érezhető. Amikor Röszkén jártunk, az ott szolgáló rendőrök arról számoltak be, hogy az Afganisztánból érkező tömeg érkezése azokban a napokban vált igazán érezhetővé. Nem ezresével jönnek, hanem kis csoportokban. Ezernyi kis csoportban. Ez csak idén, csak Magyarországon több mint 70 ezer illegális határátlépési kísérletet jelentett. Ilyenkor tesszük fel magunkban – és nem csak magunkban a kérdést: mekkora lenne ez a szám, ha nem lenne határzár?

Magyarország meghozta azt a döntést, hogy minden erejével védi határait. Már csak az a kérdés, hogy a fenti íráshoz hasonló riadófújások nyomán a nyugati döntéshozók is eljutnak-e erre a következtetésre.
Talán még nem késő.