"OLYAN NINCS, HOGY TELJES SZÉLCSEND, MINDIG VAN VALAMI."

Egy mondat abból az interjúból, amely Berecz Zsomborral készült, és amelyben arról vall, hogyan is kezdődött ez az egész. 12 éves korától része életének a vitorlázás, szülei ekkor íratták be egy kezdő táborba Agárdra.

Mindig is csodálkozva és csodálattal néztem azokat, akik profi vitorlázóként, vagy éppen szörfösként a legnagyobb viharban és a sima víztükrös napokon is képesek befogni a szelet, és sebességé alakítani annak erejét. Nem kell különösebben ismerni ezeket a sportokat, hogy tudjuk, milyen hatalmas teljesítmény egy tenger nélküli országból a világ legjobbjai közé kerülni.

Olimpiai érmeseink (és minden versenyzőnk) helytállásának nem csak az adott sportágban elért kiemelkedő helyezés miatt van jelentősége, hanem azért is, mert példát és alázatot mutatnak az utánuk jövő generációknak. Nem tudjuk, hogy hol a vége, de már most biztosak lehetünk benne, hogy ezután még több magyar lurkó akar majd a jövő Milák Kristófja, Kopasz Bálintja, Szilágyi Áronja vagy Berecz Zsombora lenni (és milyen jó, hogy a listát hosszan tudnák folytatni).

Berecz Zsombor egyébként az említett interjúban arról is beszélt, hogy a legnagyobb célja az olimpiai érem. Akkor sokaknak talán csak szimpatikus álomnak tűnhetett ez. Mától valóság. Mai ezüstérme, és minden, ami idáig vezetett, az egyik legszebb és leghihetetlenebb történet. Sok mindent üzen, de talán mindenekelőtt azt, hogy semmi sem lehetetlen.
Gratulálunk!
Akár parton, akár vízen, hajrá, magyarok!

(fotó: MTI, Nemzeti Sport)