„Úgyhogy lehet dolgozni tovább”
„Jön a feljelentés, minden jót”
„Akkor vár három percet”
„Akkor azt gondolja, hogy s**be tolja azt a gépet?”
„Van valami probléma, hogy itt állunk?”

Pár mondatfoszlány Jakab Pétertől abból a mikrobalhéból, amit egy építkezésen sikerült kipattintania egy melóssal szemben. Ebben a stílusban első ránézésre semmiféle újdonság nincs. A parlamenti viták állandó kísérője, azt is mondhatnám, hogy megszokhattuk.

Azt azonban nem lehet megszokni, hogy a Jobbik elnöke az egész országra kiterjesztené ezt a vacak stílust. Nem lehet megszokni hogy képviselő „úr” azokkal is úgy bánik mint a kapcaronggyal, akikre reggeltől estig hivatkozik. Nekünk munkaköri kötelességünk, hogy eltűrjük a sértegetéseit, de senki másnak nem az. A munkájukat végző embereknek a legkevésbé.

Egy dolgot érdemes tisztáznunk. Ha ez az ember a kamerák előtt így viselkedik egy melóssal, akkor zárt ajtók mögött még többet engedne meg magának. Ha ez az ember ellenzékből képes ennyire csúcsra járatni a fenyegetés- és fenyítéspolitikát, akkor bármilyen hatalommorzsától további szinteket lépne. Ha ez az ember képes volt teljes világnézeti fordulatot bemutatni a saját politikai közösségével, akkor bármilyen más sötét húzásra is képes. Inkább bele se gondoljunk, hogy az ilyen alakok mit tettek a negyvenes és ötvenes években csak azért, mert megtehették.

Így ér össze Apró Antal öröksége a kisnyilas agresszióval. Közös bennünk, hogy soha nem volt többségi támogatottságuk Magyarországon, és nem is lesz.
Nincs az a hangerő és fenyegetés, ami ezt felülírhatná.