Azon gondolkoztam csak, hogy mi történt volna ha 2010-ben történik egy ilyen eset.
Ha a miniszterelnök a kormányváltás után kommentben szedi le a közmédia egyik kijelölt munkatársát, közvetlenül azután, hogy jó pár vezetőt már leszedett irányított kommentekkel.

Vajon létrejött-e volna már akkor az Egymillióan a Sajtószabadságért Facebook-csoport? Posztolt-e volna százat? Hirdetett-e volna már akkor tüntetést?

S Verhofstadt úr mordult-e volna valamit? Kezdeményeztek-e volna európai parlamenti vitát? Tiltakoztak-e volna letapasztott ajkakkal?
S kiadtak-e volna különféle állásfoglalásokat jogvédőnek mondott szervezetek? Karcoltak-e volna különböző szerkesztőségi állásfoglalásokat tekintélyesnek mondott német és angolszász lapokba?

Valójában mindegyik reakció megtörtént, a mellékelt kép sem illusztráció. Temették a sajtószabadságot, miközben a politikai nyilvánosság a 16 év alatt sokszínűbb volt, mint 2010 előtt, és sokszínűbb, mint a választás óta eltelt időszakban.

Temették, miközben az előző miniszterelnök sohasem szedett le kommentben kijelölt médiavezetőket. A mostani megteszi. Mégis ordító a csönd.

Így hát megint csak arra a bántóan közhelyszámba kopó megállapításra jutunk, hogy a most kormányra kerülő Demszky-poszteres társaság szerint csak akkor van sajtószabadság, ha kizárólag ők uralhatják a nyilvánosságot.
Nemzetközi cimboráikat pedig kizárólag akkor érdeklik a magyar médiaviszonyok, ha olyan kormány van hivatalban, amelyik nem a cselédszerepet látja tevékenysége lényegének.