Ha van elcsépelt szófordulata a magyar politikai életnek, akkor a "rendszerváltás óta példátlan", az mindenképpen az.

És mégis. Amit a Tisza-frakció ma áterőltet az Országgyűlésen, annak nem csupán az elmúlt 36 évben, de egyetlen európai országban sincs megfelelője, és nem véletlenül.

A képviselők 12 éves mandátum-korlátozása egy célzott politikai merénylet. Nem csupán a parlamenti ellenzék, hanem az egész politikai hivatás, a szuverén magyar politika ellen.

Ugyan ki lesz az ezek után, aki erre a hivatásra teszi az életét fiatalon, vagy éppen pályája derekán? 12 év az minden, csak nem tervezhető életút.
Ilyen korlátozások mellett egyetlen jól behatárolható csoport maradhat majd a politikában: a kijáró embereké. Nagy nemzetközi cégek, nagyobb országok, és hazai gazdasági csoportok embereié. Nekik ugyanis nem jelent majd valódi korlátot a 12 éves limit. Visszamehetnek abba a védőhálózatba, amely küldte őket. A milliárdos privatizátor nagybácsi cégéhez, vagy lobbizni LNG-vállalatoknak, csak hogy két aktuális példát említsek.)

Ennek egyfajta előfutáraként érdemes megnézni, hogy a liberális mainstreambe besimuló volt uniós biztosok leszerelésük után mely pénzügyi, tanácsadó vagy lobbicégeknél helyezkednek el.

Sulyok Tamás erőszakos eltávolítása csak olajat önt a merénylet tüzére. Azt üzeni ugyanis: senki sincs biztonságban, mindenki levadászható. Most még a politikában, utána bárhol máshol is. A ilyesfajta politikai erőszakosságnak ugyanis nem igazán alaptermészete, hogy képes lenne csillapítania magát. Most sem fogja.

A lényeget tekintve egy ponton túl nem érdemes az egészet túlbonyolítani:
A 17. módosítással a kormánytöbbség egész egyszerűen kiírja az ellenzék jelentős részét, annak vezetőjét a politikai életből.
Egyúttal megfosztja a magyar választókat attól, hogy a jövőben bő egy évtizednyi(!) tapasztalattal rendelkező politikusokat válasszanak saját akaratuk szerint.

Hiába minden halovány relativizáló próbálkozás: a Fidesz 16 éve alatt sem ilyen, sem ehhez hasonló, sem ennek töredékéhez hasonló demokráciaszűkítő lépés nem volt.

Ha az Európai Parlamentben és a Bizottságnál létezne hasonló korlátozás, nem lehetne hivatalában a zöldek, a szocialisták frakcióvezetője, de Ursula von der Leyen és Manfred Weber sem. Mint ahogy az Európai Parlament elnöke, a spanyol és olasz miniszterelnök, a német és osztrák kancellár sem lehetne a hivatalában, vagy nem indulhatna újra.

***

Értjük a választási győzelmi eufória természetét. De nem, nem a demokrácia brutális szűkítésére kaptak felhatalmazást. Aki ehhez a nevét adja, már most biztosan rákerül a történelemkönyv lapjára. De nem annak szép oldalára.

És azon a lapon a jetski-s videó és a beállított tengerparti kép már kevés lesz.