Megalázta a feleségét. Ki tudja, hányszor.
Megalázta a barátnőjét.
Egy hangfelvételen is alázta azokat az idős támogatókat, akik szeretettel mentek oda hozzá.
Alázta azokat az újságíró nőket, akik kérdezni merészeltek. Volt, akit azzal fenyegetett, hogy a lakhatását is kivizsgálja.
Az embertelenség vádjával alázta az épp akkor kirúgott családpolitikai intézet vezetőjét, aki egyébként példaértékű nagycsaládos anya.
Humoristának nevezett társa külső tulajdonságaival alázta ellenzéki képviselőtársamat.
Ma pedig egy másik képviselőtársamat alázta megkérdőjelezve édesanya mivoltában.
Abba bele sem merünk gondolni, hogy zárt ajtók mögött mit kapott ma Forsthoffer Ágnes házelnök asszony, miután megvonta tőle a szót.

Miért érzi ez az ember munkája elengedhetetlen lényegének, hogy hölgyeket, asszonyokat és édesanyákat alázzon?

Belegondol-e ilyenkor abba, hogy milyen példát mutat az őt nagy arányban támogató fiatalabb korosztálynak azzal kapcsolatban, hogy egy férfi (angolul „the MAN”) hogyan bánik és beszél egy nővel?

Neki is, és a mögötte mindezt szó nélkül tűrő képviselőknek is tudniuk kell és érdemes, hogy vagyunk páran az országban, akik nem így képzelik el a férfiak és nők egymás iránti tiszteletét. Teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolunk a meghatározó politikai kérdésekről.

*

Ezek után nehezen hihető, de a pártját állítólag úgy hívják, hogy Tisztelet és Szabadság Pártja. Ha a szókapcsolat második tagját tiporja is, a tisztelet azért áradhatna már egy kicsit. Ha politikai ellenfeleinek nem is, legalább a nőknek.