A feltételek ezután is maradnak.

Így zárul a Politico mai, jól értesültséget sugárzó cikke, amely arról szól, hogy Magyarország milyen feltételekkel kaphatja meg a neki egyébként járó uniós forrásokat.

Azokra a feltételekre utalnak, amelyek évek óta jól ismertek a gyermekvédelmi törvény visszavonásától a migrációs szabályok lazításáig. Tehát a von der Leyen-féle Bizottság továbbra is teljes irányváltást követel egy sor olyan kérdésben, amelyek egyébként javarészt tagállami hatáskörbe tartoznak.

Ebben egyébként nincs túl sok újdonság. Abban annál inkább, hogy a cikk forrásai szerint a Bizottság egyáltalán és véglegesen nem akarja odaadni a szóban forgó 10 milliárdos összeg hitel részét, ami vagy 4 milliárd euró. Azzal érvelnek, hogy már nincs rá idő, és egyébként is növelné Magyarország költségvetési hiányát.

Így hát a helyzet az, hogy már nem csak a szokásos politikai zsarolólistával állunk szemben, hanem azzal az eddig csak lappangó kérdéssel is, hogy egyáltalán megvan-e még az a pénz, amely járna Magyarországnak?

Mostantól kezdve az új kormány felelőssége, hogy döntést hozzon ezekben az ügyekben. Ami eddig egy könnyen fogyasztható szlogen volt (hazahozzák az uniós pénzeket), az mostantól egy összetett politikai dilemmává válik. Amelynek az a lényege, hogy mit kérnek és mit kérhetnek azért cserébe, hogy odaadják az összegeket.

Ha az új miniszterelnök végzett azzal, hogy Olaszországban dolce vita-jelleggel filmfesztiválon tekintse meg a saját magáról készített imázsfilmet, és több szögből is elkészültek a szokásos beállított fotók, erre kell majd választ adnia.

A feltételek maradtak, de a döntés már az övé.