Az egyik nyilvánosságra hozza egy kémelhárítási művelet részleteit, ezzel megakasztja azt. Hősnek állítják be, és összemikroadományoznak neki több száz millió forintot.

A másik külföldi csoportokkal működik együtt a Tisza informatikusaként. Ezt bevallja a kihallgatásán, majd kijelenti, igazából hazudott az ott jelen lévő tiszteknek. Ezért őt is hősnek kiáltják ki, ünnepelve, hogy „rászedte” az egész titkosszolgálatot.

A harmadik különböző drogozási szokásairól ordibál egy felvételen.

A negyedik, miután nem kapja meg a kormánytól a római vezetői állásokat az egész családnak, rájön, hogy igazából mindig is ellenzéki volt, és elszegődik Magyar Péter mellé kabinetfőnöknek.
Azzal a lendülettel az előtt a kórház előtt tart egészségügyet szidó sajtótájékoztatót, ahol egyébként az édesapja az igazgató.

Az ötödik elhenceg azzal, hogy külföldi titkosszolgálatokkal működik együtt a külügyminiszter lehallgatása ügyében, és azzal is, hogy neki a remélt kormányváltás után beleszólása lesz abba, hogy kit vesznek fel a Külügybe, és kit rúgnak ki.

Mégis, milyen emberek ezek?

Ennél már csak az lett volna durvább, ha főnökük és példaképük egyetlen üres ágyat ábrázoló kép miatt bevallotta volna, hogy drogos buliban járt, ahol összegabalyodott azzal az emberrel, akiről korábban azt állította, hogy zsarolja. Mindezt nagyjából egy évvel azután, hogy elárulta a megmaradt barátait, és lehallgatta a saját feleségét.

Ezek és a körülöttük és mögöttük lévő figurák most az ország vezetésére jelentkeznek.

Ha valaki zavaros életű zsarolható zsákbamacskákat szeretne kormányon látni, mindenképpen ők az ideális választás.