Egészen elképesztő az, hogy az ugyanonnan finanszírozott baloldali médiumok, véleményvezérek és titkosszolgálati üzenőfüzetek úgy írnak teljes kánonban a tiszás informatikusok botrányáról, hogy tudatosan pont a legsúlyosabb dolgot hallgatják el:

Azt, hogy a két informatikus az ukránoknak dolgozott, egyikük kapcsolatban volt az ukrán nagykövetséggel, kémszoftver beszerzésén dolgozott, és egy uniós ország nagykövetségén titkosszolgálati eszközöket mutattak be neki. A hatósági eljárás során engedély nélküli haditechnikai eszközöket is találtak náluk.

A politikai színpadra lépő, és most címlapokra emelt kiugrott rendőrt aligha érdekli, de a magyar hatóságoknak kötelessége fellépni, ha fennáll a lehetősége, hogy bármely magyarországi pártba külföldi titkosszolgálatok épülnek be. A kémelhárítás kémeket hárít el.

Minden egy irányba mutat. A Brüsszelből és a tengerentúlról pénzelt portál „oknyomozó újságírója” azzal büszkélkedik, hogy megvannak nála a magyar külügyminiszter lehallgatási leiratai, az ukránok meg közben megpróbálnak beépülni abba a pártba, amelytől sokat és mindent remélnek, már heteken belül.

Egy fogható, így minden körülmények között engedelmes kormányt szeretnének.
De erről a magyarok döntenek: április 12-én.