Lángol a Közel-Kelet, Magyarország olajellátását blokkolják, az uniós vezetés pedig nem tud választ adni arra, hogy a mostani helyzetben hogyan jut Európa elengedő energiához olyan áron, amely nem nyírja ki az egész ipar versenyképességét.

Ehhez képest az ellenzék miniszterelnök-jelöltje azzal foglalkozik, hogy hogy áll az a propagandafilm, ami semmi másról nem szól, csak saját magáról. Ha nem ezzel foglalkozik, akkor imázsvideót posztol arról, hogy hogyan teljesítette ki kamaszkorát az elmúlt hónapokban (44 évesen csapatott tizenéves lányokkal, motorcsónakázott, hullámlovagolt, cadillac-kel suhant, mindent is kipróbált).

Ez a határtalan önimádat már önmagában is meghökkentő. Az meg még inkább, hogy az ugyanonnan támogatott médiacsoportoknak és megmondóknak ehhez egyetlen szava vagy kérdése nincs. Illetve van. Pont ugyanazokkal a kifejezésekkel ajnározzák a fent említett propagandafilmet.

Ugyan miért is lenne fontos, hogy mit gondol az általuk esélyesnek mondott miniszterelnök-jelölt azokról a kérdésekről, amelyek nem másra vannak hatással, mint hogy mennyit kell fizetnie a magyaroknak a benzinkútnál, a rezsiszámlán keresztül, vagy bármilyen termékért, amelybe beépül az energia ára is. Miért is kellene akár csak egyetlen mondatot mondani azokról a konfliktusokról, amelyek az egész világon letarolják a címlapokat?

Így teljesedik ki igazán a „választásokig nem beszélünk róla, hogy utána mindent lehessen” elkottyintott mesterterv.

A magyarok áprilisban arról döntenek, hogy rábízzák-e a jövőjüket erre az ezer szögből befotózott és imázsfilmezett napszemüveges zsákbamacska-csomagra.