Sokkoló előrejelzések következnek.

A francia Société Generalhoz tartozó elemzőközpont megvizsgálta, hogy az iráni háború kirobbanásával hogyan alakulhat a tőzsdei gáz ára Európában.
Szerintük az eddigi (70 százalékos) áremelkedésen túl a tőzsdei gázárnak további 40-50 százalékkal kellene emelkednie ahhoz, hogy Európa egyáltalán versenyben tudjon maradni Ázsiával a cseppfolyós gáz (LNG) szállítmányokért.

A Hormuzi-szoros lezárásával a világ teljes LNG-exportjának egyötöde esett ki. Mivel Ázsia saját szükségletének 30 százalékát Katarból szerzi, ezért most óriási verseny indul a szükséges mennyiségekért.

Az olajjal ellentétben az LNG esetében nincsenek extra kapacitások a rendszerben, ezért az öldöklő árverseny biztosra vehető. További nehézségeket jelent, hogy az európai gáztárolók töltöttsége a hidegebb tél miatt alacsony, csak harmincegynéhány százalékos.

Ami igazán súlyossá teszi a helyzetet, az az, hogy a brüsszeli nagykoalició 2026 és 2027 között kivezeti, azaz betiltja az orosz gázimportot (a vezetékest és a cseppfolyóst is). A szemellenzős ideológiai politika alapján egy olyan terméket sikerült a szankciók célpontjává tenni, amelyből Európa masszív behozatalra szorul. Oroszország ezzel szemben az áremelkedések miatt könnyen talál más vevőket, mondjuk Ázsiában.

Ha valaki esetleg az amerikai importlehetőségekre mutat, azok valóban léteznek. Jóval magasabb áron. Ez az, amit a szankciókon nagyot kaszáló cégekből érkező tiszás miniszterjelöltek sohasem fognak megvallani. (Kapitány úr nem is hajlandó válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre.)

A szankciós politika következményei már eddig is súlyosak voltak. Csak Németországban csak az iparban 124 ezer munkahely szűnt meg az elmúlt egy évben. Csak a Volkswagen 35 ezer álláshelyet szűntet meg a következő években, a Golf gyártását pedig áthelyezik Mexikóba.

A mostani többszörös háborús helyzet keresztezve a brüsszeli szankciókkal nem csupán döfés lehet az európai gazdaságba, hanem egyenesen halálos döfés.

Ide vezetett az a brüsszeli nagykoalíciós politika, amely az ellenálló országok fenyítésével mindig sokat törődött, de a saját döntései következményével sohasem. Itt már rég nem csak arról van szó, hogy mekkora károkat okoznak Magyarországnak, hanem, hogy egyáltalán lábon maradhat-e így az európai ipar.

Az áprilisi választásnak az is tétje, hogy lesz-e olyan kormány Magyarországon, amely alternatívát tud mutatni az Európát tönkre tevő ámokfutással szemben.