Rég láttam olyan önfeladó hajlongást, mint amit a tiszás delegáció bemutatott Donald Tusk színe előtt.

Akkor nézzük meg, hogy pontosan minek is hajlongtak, milyen politikához is igazodnának.

1. Donald Tusk szerint az Európai Uniónak folytatnia kell a fegyverkezést. Azt mondja, szembe kell nézni a fegyverkezési versenyszellemmel, és meg kell azt nyerni.

2. Az orosz-ukrán háborút a „mi háborúnknak” tekinti, nem pedig mások háborújának.

3. Azt is kijelentette, hogy „ma nem azt mondjuk, hogy soha többé háború. Ma azt kell mondanunk, hogy soha többé egyedüllét”.

4. Egyértelmű célként határozta meg, hogy minden felnőtt lengyel férfi ki legyen képezve a háborúra. Azoknak is teljes értékű katonákká kell válniuk egy konfliktus idején, akik most még nem vonulnak be a hadseregbe.

5. Donald Tusk szerint a háború előtti korszakba léptünk.
Ezeket az állásfoglalásokat egyenként és összességében szemlélve egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy Donald Tusk nagyjából úgy viselkedik, mint a nagyhatalmak 1913-ban. Veszélyérzet zéró, magabiztos arrogancia száz százalék. „Mire a falevelek lehullanak”, ők máris győznek – gondolhatja.

Az is teljesen egyértelműnek látszik, hogy a Tusk által remélt Tisza-kormány csak eszköz lenne a kezükben. Eszköz arra, hogy Magyarország többé ne feküdjön keresztbe semmiféle háborús tervnek. Vagy ahogy Orbán Anita fogalmazott, küllő legyen a keréken.

Ez a küllős hasonlat egyébként a „merjünk kicsik lenni” stratégia 2026-is megfogalmazása. A kereket nem a küllő hajtja, hanem mások. Láttunk már ilyet, és átéltük a következményeit is. Nem akarjuk újraélni. Sem a 2010 előtti, sem az 1913 utáni éveket.

Hajlongók helyett az önállóság bátorságára, biztos pontokra van szükség, és a katonai temetők nélküli gyarapodás reményére. A jelenlegi kormány ezt kínálja.
A magyarok április 12-én döntik el, hogy hazánk melyik utat választja.