Ursula von der Leyent beperelték. Egy német képviselő tette ezt, most nem a Pfizer-botrány miatt, hanem azért, mert a Bizottság elnöke nem adott teljes tájékoztatást a fegyveripari szereplőkkel való találkozóiról.

Ez a per új fejezetét nyithatja meg a háborús vitának. Arról sok szó esik, hogy Európa hogyan költött el eddig 193 milliárd eurót a háborúra, és hogy hogyan követelnek a tagállamoktól további százmilliárdokat. De arról meglepően kevés szó esett eddig, hogy Ursula von der Leyen a háttérben milyen egyeztetéseket folytathat a nagy fegyvercégekkel? Vagy arról, hogy a háborús héjáknak van-e közvetlen – akár üzleti jellegű – kapcsolata a katonai-ipari komplexummal? (Ezt a kifejezést még Eisenhower elnök vezette be a politikai köztudatba.)

Talán nem mindenki tudja, de a Pfizer-balhé előtt már volt nagy botránya von der Leyennek. Az történt, hogy védelmi minisztersége alatt több százmillió eurós szerződéseket kötöttek külső tanácsadó cégekkel, mindezt szabálytalanul.
A német parlament jelentése megállapította a szabálytalanságokat, de a képviselők többsége felmentette von der Leyent a közvetlen jogi felelősség alól.

Ez az egész azért érint minket, mert ilyen zavaros ügyletek után, és ilyen átláthatatlan körülmények között akarnak felfoghatatlan összegeket kicsikarni a tagországoktól a háború és Ukrajna további finanszírozására.
Most döntöttek egy újabb gigahitelről, és az új 7 éves költségvetésben is intézményesítenék a Kijevbe irányuló pénzcsapokat. Az ukrán kormány pedig már írja is a következő számlát: 800 milliárd dollárt akarnak a következő évekre. Mivel Amerika nem fogja, a számlát természetesen Európának kellene állnia. És ennek von der Leyen a motorja.

Ha a sokatmondóan sunyuló Tiszának nem is, de nekünk ehhez mindenképp lesz egy-két szavunk. Áprilisban erről is döntünk.