A karácsonyfa árnyékában is hangosan szól a háborús kórus. Most éppen Mark Rutte NATO-főtitkár a fő szólista.

Azt mondja, több európai ország is kész lenne csapatokat biztosítani, ha erre igény mutatkozik. Elmondta, hogy jelenleg is folyik annak meghatározása, hogy hogyan néznének ki a bevetések, mi történne „a szárazföldön, a tengeren, a levegőben”. „Semmi kétségem afelől, hogy a fiatalok készek lesznek fegyvert fogni” – ezt állítja.

Hát erről beszélt az elmúlt napokban a miniszterelnök. Azzal, hogy az uniós csúcson 90 milliárd eurónyi közös hitelfelvételről döntöttek, azzal futnak is a pénzük után. Háborús eszkalációval akarják azt visszaszerezni.

Tragikusan bántó, hogy az ilyen nyilatkozatok teljesen figyelmen kívül hagynak két dolgot. Egyrészt azt, hogy az európai integráció a béke ígéretére épült, másrészt pedig azt, hogy az európai emberek túlnyomó többsége egyáltalán nem hajlandó katonaként részt venni az orosz-ukrán háborúban, és a fiait sem küldené a frontra.

Ezen az ábrán a Századvég egész Európára kiterjedő kutatásának egyértelmű eredményeit látjátok. Az európaiak 67 százaléka egyáltalán nem támogatja, hogy saját országa katonákat küldjön.

Ez a szám nem csak a Rutte-féle tervek támogatottsági deficitjét mutatják. Azt is, hogy nem a magyar kormány van egyedül az álláspontjával, hanem a háborús héjaként viselkedő brüsszeli hangadók hagyták figyelmen kívül azt, ami egy demokráciában a legfontosabb lenne:
azok akaratát, akiket elvileg képviselnek.