A szegedi gyűlésről hazafelé a kocsiban meghallgattam Magyar Péter beszédét is.
Egy politikai beszéd stílusa mindig ízlés kérdése, de én nagyon rég nem hallottam olyan beszédet, amelyet szinte végig ordibálva adnak elő. Persze lehet, hogy csak én hallgatok kevés Magyar Pétert.

Ennél is fontosabb, hogy miről beszélt, illetve miről nem.
Az elmúlt hetekben az egész európai politika első számú témája az Ukrajnának szánt nagy pénzügyi csomag volt. Azon belül is az, hogy miből fedezzék az ehhez tervezett 50 ezer milliárd forintnyi összeget.

Nem volt médium a földrészen, amely ne címlapokon taglalta volna az ügyet, és nem volt politikus, aki ne foglalt volna állást. Nem úgy Magyar Péter, aki hallgat. A mai beszédében egyetlen szótagnyi beszédrészletet sem szentelt annak, hogy mit gondol erről az ügyről, ami egyébként minden európai ország költségvetését meghatározza jó pár évre.

De miért hallgat?

Hát azért, mert azok, akik jelölték, és akiknek a pártjában ül, a leghangosabb háborús héják ebben a kérdésben. Von der Leyen asszony és Weber úr másról sem beszéltek egész héten, például a strasbourgi plenáris ülésen is, hogy minden tagországnak kötelessége összedobni a következő háborúfinanszírozási részletet. Végül Belgium és a V3-ak ellenállása miatt nem az orosz lefoglalt vagyon felhasználása, hanem közös hitelfelvétel mellett döntöttek, amelyből mi kimaradunk.

A mai emelt hangú előadásában Magyar Péter arról sem szólt egy szót sem, hogy a tiszás képviselők pár napja azt is megszavazták Strasbourgban, hogy Ukrajna férjen hozzá a hadi célokat szolgáló új uniós alapokhoz, ami a háborúfinanszírozás egy másik módja. Tehát azt a pénzt, amit a magyar gazdáktól is elvesznek, az ukránok költhetik majd el. Ha a tiszások esetleg tagadnák, hogy megszavazták, ott van a jegyzőkönyvekben.

Arról is hallgatott, hogy a saját brüsszeli pártja csont nélkül megszavazta a keleti energiaimport betiltását, ami súlyos áremelkedésekhez vezet, és akár ellátási zavarokhoz is, bár ez a jelölőit és frakciótársait a legkevésbé sem zavarja.

Ezekről nem szólt Magyar Péter, és ehhez az őt másfél éve építő, és ugyanonnan finanszírozott médiaegységeknek egyetlen szava nincs. És kérdése sem.
Egy dolog mégis volt a beszédben, az ami a mindig: gyűlöletgereblyézés és -gerjesztés. Ami azon túl, hogy Karácsony elé nem igazán illik, most már kicsit tikkasztó is.

Az, amit Magyar Péter ma felmutatott, az fülnek bántó, beszédnek unalmas, alternatív ajánlatnak pedig túl nagy kockázat.