A Tanácsban döntés született a Migrációs Paktum újabb elemeiről. Hiába nevezik másként, amivel szemben állunk, az a betelepítési kvóta. Az a betelepítési kvóta, amire a magyarok 2016-ban egy népszavazáson mondtak hangos nemet.

Arról született döntés, hogy létrejön egy szolidaritási alap. A neve ellenére ebben semmilyen szolidaritás nincs, sokkal inkább egy diktátumról van szó.

Három részre osztják a tagországokat:

Azokra, ahol 1. súlyos migrációs helyzet, ahol 2. jelentős a migrációs helyzet, és ahol 3. nincs migrációs helyzet.

Arra kötelezik a tömeges migrációval nem küszködő tagállamokat, hogy vegyék át a bevándorlóországok terheit. Vagy úgy, hogy kvóta alapján átvesznek migránsokat, vagy úgy, hogy egy halom pénzt fizetnek. Nem túlzás azt mondani, hogy védelmi pénzről van szó.

Amikor elfogadták ezt, teljesen figyelmen kívül hagyták azt, Magyarországon azért nincs tömeges migráció, mert nagyon sok mindent tett, hogy védekezzen ellene. Határkerítést épített, jogi határzárról döntött, amiért folyamatos támadások alatt állt.

A migrációs paktummal és a betelepítési kvótával egész Európában szétterítenék azoknak az országnak a közbiztonsági és gazdasági problémáit, akik maguk döntöttek úgy korábban, hogy beengednek milliókat.

Azt mondták, wir schaffen das, ők majd megoldják, aztán miután kiderül, hogy nem oldották meg, akkor elvárják, hogy más viselje a károkat.

A Migrációs Paktumnak a Tisza-féle Európai Néppárt a politikai motorja. Biztosan letagadják majd, de ettől még tény: mind a 2025-ös munkatervükben, mind a Valenciában elfogadott stratégiai dokumentumukban is ott áll, hogy a paktum gyors végrehajtása kiemelt feladat.

Egy újabb olyan jelenségről van szó, amelyről a tiszások nem beszélnek, mert a választások után majd mindent lehet.

Ők titkolják a magyarok elől, hogy mit akarnak, mi nem:
A kormány és a kormánypártok álláspontja a mostani helyzetben is egyértelmű. Magyarország egyetlen migránst sem fogad be, nem fizet más migránsaiért, és nem fogja végrehajtani a Migrációs Paktum intézkedéseit.