Nézzétek csak meg, a Tisza durva adóemelési csomagjának főbb elemei mind ott vannak az Európai Bizottság ajánlás- és követeléslistáin.
Azokban a dokumentumokban, amelyeket az elmúlt években szövegeztek, és mindenki számára nyilvánosak.
Nézzük egyenként:

Az úgynevezett országspecifikus ajánlásokban már 2011 óta vissza-visszatérő elem a magyar jövedelemadó-rendszer kritikája. Azt írják, hogy progresszív adózásra kellene áttérni. Na, ezt látjuk viszont a Tisza 22 és 33 százalékos adókulcsra vonatkozó terveiben.

Aztán nézzük a Bizottság idén kiadott úgynevezett „részletes felülvizsgálat” dokumentumát. Abban a magyar adókedvezmények rendszerét is támadják. Gyengeségnek nevezik az adókedvezményeket, és azt írják, hogy korlátozott gazdasági és társadalmi előnyökkel járnak. Ezt látjuk viszont a Tisza tervében: jelentősen, az érintettek nagy része számára 30, vagy akár 50 százalékkal is csökkentenék a családi adókedvezmények mértékét. Emellett eltörölnék az EKHO adózási formát.

De mi a helyzet a vagyonadóval?
Már a 2013-as követeléslistán is szerepelt, hogy a magyar adórendszerben nagyobb hangsúlyt kell helyezni a vagyonadóra. Ezek köszönnek vissza a mindenkori baloldali javaslatokban. Botka László is vagyonadót akart, most a Tisza melegíti ezt a tervet. 6,5 százalékos vagyonadóban gondolkoznak. Mindezt úgy, hogy a NAV-ot vonnák be a vagyonfelmérésekbe. A kuláklista kifejezés ugyan nem szerepel a nyilvánosságra került tervekben, de a Tisza gazdasági embereinek, úgy látom, lenne rá igényük.

A helyzet az az, hogy a Tisza nem csupán magáévá tette ezeket a terveket, hanem túl is teljesít. Még jobban megadóztatnák a befektetésekből származó jövedelmeket is, épp úgy, mint a 2010 előtti kormányok tették.

De miről is szól az Európai Bizottság megközelítése?
Tágabb összefüggésben arról van szó, hogy nem csak a nagy uniós költségvetésben, hanem a nemzeti költségvetésekben is helyet akarnak csinálni a folyamatosan erőltetett nagy terveknek. Most éppen annak, hogy a költségvetéseket is állítsák háborús üzemmódra. Mivel azonban az uniós kassza is kiürülőben van, és a nemzeti költségvetések is feszítettek, ezért helyet kell csinálni ezeknek az új kiadásoknak.

Mint ismert, Ursula von der Leyen most további 135 milliárd eurót kér Ukrajna támogatására, a 2028 utáni 7 éves költségvetésben is százmilliárdokat költenének erre.

Így néz ki a gyakorlatban az, amikor a mentelmi jognak, meg a különböző brüsszeli támogatásoknak megkérik az árát. Amikor le kellene mondani „egy kis szuverenitásról”.

Nincs két baloldal. Az, amit a tiszások papírra vetettek, majd azzal a lendülettel letagadnak, az méltó örököse a Bokros-csomagnak.
Nem tűnik valami vonzó ajánlatnak, a választók tudják megakadályozni a bevezetését jövő áprilisban.