Veretes politikai hullámokat vert a tegnapi Economist-írás Karácsony Gergelyről, csak úgy hullanak az érdekes tanulságok.
Mondjuk először is az, hogy gyakorlatilag egy globális pénzügyi lapban teszik egyértelművé Karácsony miniszterelnöki jelöltségét. Ez sok mindent elmond arról, hogy milyen közegnek szeretnének megfelelni, honnan érkeznek az elvárások és honnan remélnek buksisimit. Az utóbbiak – ha külföldi szereplőkről van szó – soha sincsenek ingyen.

Most már azt is tudjuk, hogy Karácsony Gergely szerint a külső fizikai tulajdonságoknak meghatározó jelentősége van a politikában. A PR-osok által beállított mosoly mögött egy olyan főpolgármester képe rajzolódik ki, aki szerint más minőséget képviselnek azok, akik kövérebbek, vagy akik – alapvetően rajtuk kívülálló okból – nem érték el a százkilencvenegynéhány centit. Ebben a vitában, zavarba ejtően furcsa érzés, de Szabó Tímeával értek egyet. Gyengeséget mutat, ha „kínjukban az ellenük harcolók külsejét kommentálják”. Nem most mondta, de most is mondhatta volna. Azt azért pislákoló lánggal reméljük, hogy azok, akik ezerféle módon tiltakoztak Schobert Norbert pár héttel ezelőtti vágódisznós hasonlatán, most a karácsonyi mondatokról is szakértenek egyet, szigorúan a tolerancia, a tisztelet és mások elfogadásának talapzatán.

Aztán külön érdekessége az írásnak az a tény, hogy a nemzetközi beágyazottságára gyakran hivatkozó baloldal főpolgármester tolmácsolással ad interjút egy brit lapnak. Ha már különbségekről van szó, félszegen elmondhatta volna, hogy a miniszterelnök tárgyal angolul, ő meg nem. Nem állítom, hogy a nyelvtudáson fordul meg minden a politikában, de az angoltudás hiánya ahhoz mérten rendkívül meglepő, hogy milyen rendszeresen minősítik a jobboldali szavazókat tudatlannak és mucsainak. Kicsivel kevesebb sértegetés és egy mákszemnyivel több angolóra mindenkinek jobb lett volna.

A PR-futamokon túl egy dolog fájóan hiányzik az Economist írásából. Annak bemutatása, hogy mit tett Karácsony érdemben főpolgármestersége most már nem kevés idejében. Azaz, hogy mit nem. Pár darab rovarhotel és hatvan zsák kesergés aligha nevezhető teljesítménynek. Az Economistot és a célközönségét nem is ez érdekli. A magyarokat viszont igen. Legyenek kövérek vagy vékonyak, szőkék vagy barnák, szemüvegesek vagy épp sasszeműek.

Sok minden történik majd a következő hónapokban, de egy dologban már most biztosak vagyunk: a fizikai tulajdonságokat célzó lenéző sértegetés vékony lesz választási programnak.