Ez egészen elképesztő.

Az Európai Parlament kulturális bizottsága ma együttes ülést tartott az ukrán parlament oktatási bizottságával. A tiszás Tarr Zoltán is szót kért.

Felszólalásában arról elmélkedett, hogy Ukrajnában hogyan lehetne megoldani a nem ukrán anyanyelvű kisebbségi diákok ukrán nyelvű oktatását? Azt kérdezte, hogyan tudnának ők segítséget nyújtani ehhez?

Kezdjük azzal, hogy amit ő „nem ukrán anyanyelvűnek” mond, az nekünk a kárpátaljai magyarságot jelenti.

Épp ennyire fontos, hogy a kárpátaljai magyarságnak aligha az a fő problémája, hogy nem tud beszélni ukránul. Sokkal inkább az, hogy hogyan tanulhat és boldogulhat magyarul. Az anyanyelvén.

Egy olyan időszakban mondta ezt, amikor a magyar kisebbség anyanyelvhasználati jogait jelentősen korlátozzák Ukrajnában, és nincs jele annak, hogy ezen változtatni akarnának. Közben az Európai Bizottság úgy teszi gyorsítópályára az ukrán bővítést, hogy még csak nem is hajlandó megnyitni a kisebbségi jogok ügyét. Marta Kos bővítési biztos lerendezi az egészet annyival, hogy ő járt ott, és Ukrajna eleget tett Magyarország kéréseinek a nemzeti kisebbségek ügyében, ami egész egyszerűen nem igaz.

A mai ülés lehetőség lett volna arra, hogy Tarr Zoltán ezeket a problémákat felvesse. Ehelyett azon aggódott, hogy a „nem ukrán anyanyelvűek”, tehát a magyarok, hogyan tanulhatnak ukránul.

Ehhez tényleg nincs mit hozzátennünk. Mert nem is lehet.

Talán csak annyit: Magyar Pétert nevezheti ezentúl „Nem Ukrán Péternek”.