Nem gondoltam, hogy bármivel meg tudnak még lepni Brüsszelben, de mégis megtörtént.

Amióta EP-képviselőként dolgozom, először jött ki velem a családom. Szóba se került a kiköltözés, folyamatosan ingázom. S most, hogy vége az iskolának, a feleségem és a gyerekek is ki tudtak jönni pár napra, mind az öten. Ne csak azt lássák, hogy mindig elmegyek valahova, néha azt is lássák, mi is az a hely.

Az egyik - ülésekkel és megbeszélésekkel teli - munkanap után közös séta volt a program, a végén egy gyors vacsorával. Legalább is ez volt a terv.

Az Európai Parlamenttől pár percre lévő, tömegtől zajos téren a legtöbb asztal már foglalt volt. Az egyik helyen mégis találtunk egy 6 fős asztalt, mire látványosan elénk jött a pincér, hogy közölje:

No kids! Not possible!

Magyarul, ne jöjjünk be gyerekkel, mert nem lehetséges, ide nem lehet.

Nem tudom, hogy létezik-e a gyermekek belépését tiltó tábla (mondjuk egy gyerek áthúzva piros szegéllyel), de ilyet itt nem láttunk, mint ahogy egyébként sem láttunk és tapasztaltunk még ilyet.

A nagyobbik lányaink 12 és 10 évesek, és azonnal megkérdezték, hogy miért nem engednek be minket. Akkor nem tudtam a helyes választ, és igazából azóta sem tudom.

Utánanéztem, az étkezde a saját honlapján virágnyelven tényleg utal a gyerekek kitiltására, amit a nyugalommal és a barátságos légkörrel magyaráznak. (Nem elszigetelt véletlen eset volt a miénk, a Google-értéléseknél jó pár csalódott gyerekekre hivatkozó felháborodó szülői véleményt látni.)

A magam részéről nem nagyon tudok annál barátságtalanabb helyet elképzelni, mint ahonnan kitiltják a gyerekeket, miközben nyugodtan lehetnének ott. (Tudom, hogy vannak ilyen jellegű szálláshelyek is, de ott ez legalább a foglalásnál kiderül, a gyerekeket nem a helyszínről kergetik el.)

Így néz ki a csúcsra járatott tolerancia a gyakorlatban. Az, amikor mindent és mindenkit tisztelni kell, csak a társadalom gerincét és jövőjét adó legfontosabb közösségi köteléket nem.

Mindenki képzelje el az elemi felháborodást, a tiltakozó meneteket, a petíciókat, az elítélő határozatokat, ha egy magyarországi hely bármely kisebbséghez vagy többségi csoporthoz tartozó személyek belépését tiltaná meg. Mindezt a nyugalomhoz és a barátságos légkörhöz való jog alapján.

Aki szokott több kisebb-nagyobb gyerekkel közösségi helyre, étkezdébe, moziba, sporteseményre, bárhová menni, az tudhatja, hogy nem egy könnyű műfaj (Itt is külön tisztelet és köszönet az anyukáknak.) A gyerekek néha szertelenek, és akár hangosak is. Ezzel együtt nehezen tudnám az életnek szebb jeleit találni, mint az önfeledt gyerekek látványát és a gyerekzsivajt.

Végül átmentünk a döneres étkezdébe. Ott semmi bajuk nem volt a gyerekekkel.

Mindenesetre van még dolgunk. Az, hogy Európa ne adja fel azokat a közösségeket és értékeket, amelyek naggyá, és a világ egykori legjobb helyévé tették.

A no-go zónákat sem akarjuk megszokni, és gyerekmentes övezeteket sem szeretnénk.