KICSI SZUVERENITÁS ÉVI FÉLMILLIÓÉRT ÉRDEKEL?

Nem nagyon van fék a Tisza-expresszen. Abban az értelemben semmiképp, hogy Strasbourgban sorozatosan szavaznak meg a magyar gazdaságnak alávágó előterjesztéseket.

Tegnap például megszavazták a félrevezetően ártatlanul hangzó „Tisztaipar-megállapodásról” szóló határozatot. Ez a határozat támogatja a Bizottság RePowerEU ütemtervét, amelynek van jó pár gazdasági artériába vágó súlyos pontja.

Mindenekelőtt az, hogy azt követelik benne, hogy Magyarország állítsa le az Oroszországból érkező energiaszállítást, ami gyakorlatilag a legnagyobb földgáz- és kőolajvezetéken történő szállítást felfüggesztését jelenti. Ez az ügy következményeit tekintve nem az Oroszország iránt érzett szimpátiáról, vagy annak hiányáról szól. Hanem arról, hogy ha megvalósul, az brutálisan magas energiaárakat jelentene Magyarországon. Mindezt úgy, hogy a szankciók európai áremelő hatását már eddig is mindenki szenvedte.

(A határozatnak ezek a pontjai valahogy kimaradtak a tiszások szavazás utáni facebookos beszámolóiból, vajon miért?)

Számítások szerint a terv megvalósulása átlagosan évi félmillió forinttal növelné egy magyar család energiaszámláját.

Évi félmillió forint. Így néz ki a gyakorlatban, amikor „csak egy kis” szuverenitásról kell lemondani. Amikor „egyfajta kötelesség” igazodni a néppárti irányvonalhoz.

Nincs annyi pózolós szelfi, ami el tudná rejteni a lényeget: a szavazási jegyzőkönyveket, és azt, hogy akit külföldi szereplők jelölnek, az a politikai cselekvését is külföldi elvárásoknak rendeli alá. Az energiapolitikában és minden másban is.