Pár mondat a lengyel választásról.

Biztosan sokféle lehetséges magyarázata van a liberális reményeket és jóslatokat kukába hajító jobboldali győzelemnek, de egy biztosan: még totális brüsszeli hátszéllel sem lehet minden jogállamisági határt átlépni, legalábbis következmények nélkül nem.

Mert miközben Magyarországot már közel 30 alkalommal vették napirendre az Európai Parlamentben különböző jogállamisági aggodalmak miatt, a Tusk-kabinet az elmúlt hónapokban mindent megvalósított azon jogtiprások közül, amelyeket Brüsszelben imamalom-szerűen harsogni szoktak.

Mi is történt a Tusk-kormányzás első pár hónapjában? Jöjjön pár példa.

- Az igazságügyi miniszter bejelentette, hogy elbocsátja azokat a bírákat, akiket nem tart megfelelőnek. Ezt el is indították.
- Törvénytelenül távolították el a közigazgatási bíróságok elnökeit.
- Jogellenesen távolították el az országos főügyészt. Mivel ehhez a köztársasági elnök nem adta meg a szükséges jóváhagyást, ezért a főügyészt fizikailag akadályozták meg abban, hogy belépjen a hivatalába. Az eljárást a legfelsőbb bíróság is jogellenesnek nyilvánította, mire a kormány kijelentette, hogy nem ismeri el az ítéletet. A döntések közzétételét is megakadályozták a hivatalos közlönyben.
- Rendszeresek lettek a politikai alapú letartóztatások, mentelmi joggal rendelkező képviselőket tartóztatnak le. Ez olyan, mintha a magyar hatóságok azonnal bilincsbe vernének egy telefontolvajlással vádolt ellenzéki politikust, függetlenül attól, hogy az Európai Parlament fenntartja a mentelmi jogát.
- Törvénytelenül blokkolták a legnagyobb ellenzéki párt állami támogatásainak kifizetését, mindezt az elnökválasztási kampány előtt. Azt is kilátásba helyezték, hogy akár 3 évre is megvonják a támogatást.
- Magánvégrehajtókkal törték be a közmédia irodáinak ajtóit, és erőszakosan távolítottak el újságírókat.
- Felfüggesztették két konzervatív tévécsatorna működési engedélyét.
- Idén januárban olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely alapján bírósági ítélet nélkül is blokkolni tudnák a közösségi médiában megjelenő tartalmakat.
A sor messze nem teljes.

Mindezek ellenére az Európai Bizottság szerint a lengyel demokrácia már megjavult. Ehhez ezek szerint a sorozatos jogtaposó lépések ellenére elégséges az a tény, hogy nem jobboldali kormány van hivatalban. Ursula von der Leyen úgy fogalmazott decemberben, hogy a 7-es cikkely lezárása a lengyel kormány „kemény munkájának” és „reformtörekvéseinek” az eredménye.

Maga Tusk lerendezi az egészet annyival, hogy lehet, hogy követnek el hibákat, és lehet, hogy nem minden lépés felel meg teljesen a törvényeknek.

S hogy a politika tartalmát tekintve mit is hozott Karácsony Gergely és Magyar Péter közös cimborájának kormányzása? Például azt, hogy az iskolákban „szivárványpéntekeket” szerveznek, a fővárosban pedig elindulhatott a „queer múzeum” bármit is jelentsen az. Létezik már jogszabály-tervezet arra is, hogy hogyan lehet „gyűlöletbeszédért” börtönbe juttatni embereket, ha esetleg azt képviselnék, hogy csak két nem létezik.
Eközben Tuskék a CDU-s mintát átvéve szavakban ellenzik a migrációt, de azért a háttérben integrációs központok épülnek a Lengyelországba érkezők számára.

Nem tudom, hogy pontosan mi van még a varsói gyorson és azt sem, hogy hová tart. Csak azt tudom, hogy jó, hogy ide nem jött meg és nem is fog.