Még egy kis helyszíni beszámoló Strasbourgból:

Magyar Péter az üléstermi felszólalásában még az Európai Parlament vezetőitől kért hivatalos magyarázatot arra, hogy hogyan kerülhetett rá a neve az eddigi legkeményebb háborúpárti előterjesztésre.

Pár perccel később az ülésteremből kifelé menet a szokásos tónusában nekünk rontott, de már egy teljesen másféle tagadásba oltott fenyegetéssel: azzal, hogy ki fogja deríteni, hogy melyik fideszes képviselő (!) hamisította rá az aláírását az előterjesztésre.

Ha nem hallom a helyszínen, el sem hiszem. Épp csak azt nem kérdezte, hogy miért hallgattuk le a feleségünket, és miért lopkodunk telefonokat az Ötkertben.

Ahány perc, annyi hazugságon alapuló menekülési kísérlet. Kente már a zűrös dolgait az egymilliárdos mesterséges intelligencia-gépre, internetblokkolókra, a Karmelitára vagy tetszőlegesen kiválasztott miniszterekre.

Nem lenne helyes orvosszakmai kérdésekben állást foglalnom. De annyit azért mindenképp leírok, hogy az Európai Parlamentben szigorú eljárási szabályok vonatkoznak arra, hogy hogyan kerülhet egy képviselő neve egy előterjesztésre. Ráadásul a dokumentum teljesen nyilvános volt, így mindenki láthatta, hogy Magyar Péter neve ott szerepel a címlapon. Egészen addig nem is menekültek tagadásba, amíg sajtótájékoztatót nem tartottunk.

Ami épp ennyire lényeges: a néppárti-baloldali többség épp olyan radikális formában fogadta el a közösen jegyzett határozatot, mint ahogy előterjesztették.

Hosszú távon akarnak berendezkedni a háborúra, és erre további ezermilliárdokat költenének. Európa biztonsága és a magyar családok megélhetésének rovására.

Nincs az az utólagos tagadás, ülésterem előtti fenyegetőzés és hatvanhetedik beállított önfotó, ami képes lenni feledtetni ennek a politikának a kártékonyságát.